Ezer bocsánat bár tudom hogy nincs mentség hogy ennyit késtem!:( Bár ez is rövid lett hamarosan ki jön egy külön rész! Igen..ezekkel is változás történt de azt majd ott elmondom. Most pedig nem húzom tovább jó olvasást!:))
*Fredlik szemszög*
Lefékeztem a kocsit és hátra dőltem a széken.
- Mi a bajod? - kérdeztem a mellettem ülő személytől.
- Semmi! - vágta rá egyből majd elfordult.
Fogtam megragadtam az állát és erőteljesen elfordítottam úgy hogy közvetlen a szemembe nézzen.
- Mi. A. Bajod? - szótagoltam az előző mondatomat.
- Semmi...csak alig vagyunk együtt! Folyton azon a hülye központi izén vagy! Már vagy egy hete nem voltunk együtt! Nem hiszem el hogy eddig bírtad egyedül! Tuti volt vagy van valakid! - rántotta ki a fejét a kezem közül és elfordult.
- Dehogy volt Lu! És hidd el én is nagyon... - a mondatot már nem tudtam befejezni mert Luzine szája betapasztotta az enyémet.
Óvatosan átmászott az ölembe de amikor leereszkedett fenekével megnyomta a dudát. A hirtelen éles hangtól felpattant így a melle az államhoz került. Kacér mosolyra húztam a számat és elkezdődött a játszma.
*Amie szemszög*
Riadtan ültem fel az ágyamban. Megint egy rémálom. Azóta folyamatosan jönnek a rémálmok mióta Ashleyvel összevesztünk. Lehet meg kéne ezt beszélnünk.
Felkeltem nem törődve azzal hogy éjjeli fél egy van...elindultam Ashley szobája felé.
Haladtam egyik autóról a másikra de az egyiken megakadt a szemem. Klen szobájából fény szűrődik ki.
Az ajtóhoz tapasztottam a fülem és hallgatóztam. Nem hallottam mást csak önfeledt nevetést. Résnyire nyitottam az ajtót és megláttam Klent aki háttal az ajtónak törökülésben ült az ágyon. A laptopja volt előtte ahol a Mayneren ment valami baki videó. A Mayner a természetfelettiek Youtube-ja.
Klen nem vett észre én viszont észre vettem az ölében lévő wiskys üveget amely már szinte üres volt.
- Te teljesen hülye vagy?! - rivalltam rá és becsaptam az ajtót. Klen felemelte a fejét és rám szegezte a tekintetét.
- Csáááóóó szíveeeeem! - imbolygott felém.
- Na jó azért azt hittem jobban bírod a piát! - löktem hátra mire megtántorodott de aztán visszanyerte az egyensúlyát.
Vérszomjasan nézett rám majd neki iramodott ezúttal imbolygás nélkül.
Most nem tudtam a két csuklómnál fogva felnyomott a falra oly annyira hogy a hasam a fejénél volt. Át fogta mind két csuklómat a bal kezébe a jobbal pedig letépte rólam a pólót.
Legfeljebb emelt és betolta a derekát a fenekem alá. Szabad kezével megfogta a combom majd lejjebb hajtotta a fejét és végig húzta hosszú hegyes nyelvét a hasamon. Ahol nyelvével megérintett elkezdett bizseregni majd égetett. Ekkor felsikkantottam de Klen villám gyorsan befogta a számat és belemászott az arcomba.
- Ha sikongatsz...nem fogom vissza magam! - húzta ördögi mosolyra a száját.
Felemelte az állam és belecsókolt a nyakamba. - És...ha megpróbálsz eltaszítani vagy ellenkezni...bevadulok...nagyon durván! Értetted? - húzta feljebb a kezeimet.
Bólintottam.
- Helyes! - azzal elengedte a csuklóm és mind két kezével belemarkolt a fenekembe. Felnyögtem mire elmosolyodott.
- Oké...ezt lehet! - kacsintott rám.
Ellépett a faltól én meg hogy le ne essek átkulcsoltam a lábammal a derekát és megragadtam a két vállát.
Átkulcsolta a derekam és feljebb húzott.
Erőteljesen megcsókolt mire hátra húztam a fejem de azért szét nyitottam a számat. Mar elkezdett volna kalandozni lefelé a keze amikor az ajtó kinyílt és belépett rajta egy nagy fekete alak. Mindketten oda néztünk, majd mikor az alak belépett a fénykörbe mindketten felsóhajtottunk.
- Mit akarsz itt? - tett le Klen és oda lépett Fredlik elé. Így egymás mellett nézve nincs is olyan sok különbség kettőjük között.
- Jajj ne haragudj ó hatalmas! Csak tudod ha sikítást hall az ember az éjszaka közepén nem olyan nyugodt! - Közölte szemrehányóan. Klen ekkor rám nézett már emelte a kezét de ekkor egy szőke hajkorona jelent meg a szemeim előtt majd csattanás. Puff! A pofon áldozata olyan nagy erővel koppant a Földre hogy a feje vissza csapódott a padlóra. A kezét ekkor villámgyorsan a fájlalt pontra szorította.
Nem láttam az arcát mert a szőke tincsei mind az arcába lógtak. De azért oda rohantam mellé és a felkarjára tettem a kezem.
- Te teljesen hülye vagy? - üvöltözött Fredlik majd oda rohant ő is a lányhoz.
- Ashley! Ashley! Ébredj fel! Ashley.. ASHLEY! - kelt ki magából. Egy pillanat...Ashley?!
Hogy került ő ide? De ami fontosabb mért állt elém és védett meg?!
*Ashley szemszög*
A fejem hozzá csapódott a padlóhoz és szinte azonnal elsötétült minden.
Még Hallottam a távoli kiáltásokat hogy ébredjek fel hiába. Bármennyire is szerettem volna nem sikerült.
Elnyelt a sötétség.
XxxX
Kómásan ébredtem fehér ruhában fehér teremben fehér bútorokkal. Felkönyököltem az ágyon és szembe találtam magam a rideg valósággal...Kórházban vagyok!
Az ágyam mellé néztem és megpillantottam egy kis roppant kényelmetlennek kinéző széken aludt egy mondhatni nagyon helyes fekete hajú srác.
Leszedtem magamról az infúziót és az infós cuccokat amik kiírják a szív ritmusomat meg ilyesmi. Amint elkezdett hosszan sípolni a srác felriadt.
- Jesszusom mi törté...Ohh Ashley hála istennek hogy élsz! - ugrott oda mellém a fiú.
- Ohh..igen élek..és?! - értetlenkedtem.
- Most ügye csak viccelsz? Majdnem megöl...majdnem meghaltál! - pirult el a kiabálás középen.
- Mit kezdtél el? - néztem rá a lehető leghatározottabban.
- Semmit...én...én semmit! - szeppent meg a srác.
- Mond! -mondtam halk ellenben ellentmondást nem tűrő hangon.
- Hidd el nem szándékoztam... - kezdte volna de a mondata közepén kicsapódott az ajtó és lihegve rontott be rajta egy hozzám képest magas csoki barna szemű szintén ilyen színű hajjal rendelkező kb velem egykorú srác.
- Ne mondj neki semmit! - lihegte a szavakat.
- Te ki vagy? - kérdeztük szinkronban a másik sráccal. A magas meg elvigyorodott.
- Ash! Hát meg sem ismersz? - fagyott rá a mosoly az arcára és szomorkásan csillogó szemét rám emelte. Bűntudatom lett...csak tudnám miért?!
- Én...azt se tudom te ki vagy nem hogy még te! -mutattam az alacsonyabbra majd a colstokra.
- Ashleey...Jól vagy?
- Nem! Nem vagyok jól! Örülnék ha elmagyarázná valaki hogy mi van itt!!! - ordítottam.
- Rendben Ash! Nyugi! Én Charlie Houcs vagyok...mondjuk nem is tudom mit vártam...hogy megismersz röpke 4 év után?! Röhejes..! - nevetett fel kínosan Charlie.
- Én..Klen vagyok bár szarul esik hogy nem ismersz meg! - mondta szemrehányóan.
- De...azt sem tudom hogyan kerültem ide meg hogy ti most kik is vagytok nekem...Nem tudom!
- Charlie...hívjuk az orvost...MOST! - csillant meg Klen szeme.
Charlie bólintott majd kiszaladt a szobából.
Nem telt bele egy fél perc már jött is vissza oldalán egy öreg kora felé hajló ám így is elegáns orvos.
- Remélem nem mondtak neki semmi rosszat! - csóválta a fejét az asszony. - Fiúk! Beszélhetnék magukkal? - hívta félre őket.
Na király!
*Charlie szemszög*
Át utaztam az egész szörnyvilágon hogy Ashleyt megtaláljam...mondjuk nem értem hogy nem gondoltam rá hogy valószínűleg nem fog rám emlékezni...nagyon megváltoztam..Ellenben vele..azok a szép zöld szemek és a változatlan hátközépig erő szőke hajkorona. Az illata is ugyan az maradt. Menta egy kis vanília mellett.
Igen...nagyon szeretem..de ő ezt nem tudhatja..most különösen nem.
Gondolat menetemet az orvos felszólítása szakította félbe.
- Nos... A jó vagy a rossz hírrel kezdjem? - tette fel a kérdést mire mi Klennel össze néztünk és egyszerre rábólintottunk.
- A rosszal! - mondtuk.
- Szóval... Miss. Medlton súlyos fejsérülést szenvedett. Az út és csak agyrázkódást okozott de a vizsgálat kimutatta újabb féle daganatot észleltünk amely a halántéklebenyen helyezkedik el. Ez az emlékek mint egy 80% - át elfeledteti a személlyel. - mondta ridegen de azért a szeme mindent elárult. - Ilyen csak szörnyeknél adódhat... Ám Ashley...Ashley úgy néz ki nagyon fogékony erre a betegségre. Ám mégis 80% helyett a daganat csupán a visszamenő 5 évet feledtette ami kb 20%.
- És nem lehet ezt valahogy vissza hozni? - tátotta el a száját Klen.
- Meg lehet próbálni de először el kell távolítani a daganatot majd szépen idő rendben kell adagolni neki az emlékeket különben össze zavarodik és nem tudja majd hogy kivel milyen kapcsolatban áll. Vigyázzanak miket mondanak. - az orvos mikor befejezte nekem kb akkor jutott el a tudatomig és értelmet nyert minden. Hát ezért nem emlékezett rám...! Na nem baj..én gyerek kora óta ismerem tudom mit kell és mikor.
- Na és más módszer nincs? Valami gyorsabb? - kérdezte Klen. Az orvos nem mondott semmit csak behunyta a szemét és nemet intett a fejével.
- Értjük... Köszönjük szépen az információt! - mondtam majd megragadtam Klent és kihúztam a szobából ami gondolom az iroda volt.
- Mit mondott? - ugrott elém Ashley mosolyogva.
- Azt hogy minden rendben és nemsokára felépülsz és kiengednek. - füllentettem.
- Az jó! - ugrándozott majd vidáman elszökdécselt. Ahogy ez megtörtént Klen egy hatalmasat rántott a karomon és nagyon kifejezően nézett rám.
- Mi van? Talán mondjam azt neki hogy majdnem amnéziás és talán soha se fog meggyógyulni?! Hmm? - rivalltam rá.
- Nem...tényleg nem kéne ezt mondani... - hajtotta le a fejét majd kiléptünk a kórteremből.
* Ashley szemszög*
Ugrándozva hagytam el a szobát, a büfébe tartottam. Bár nem voltam még itt de mégis tudtam merre kellett mennem. Ez...furcsa..de nagyon pazar!
leugráltam a lépcsőn majd balra és ott is voltam az említett helység előtt.
- Jó napot! Egy nyalókát kérnék! Mennyi lesz? - kérdeztem édesen a 20-on éves büfés lánytól.
- Héj! Tegezz már majdnem egy idősek vagyunk! - háborodott fel miközben átnyújtotta a nyalókát. - 50 cent Lolly! - nyújtotta a tenyerét.
- Mi? Milyen Lolly? - értetlenkedtem miközben kiszámoltam a lánynak a pénzt.
- Á semmi! Csak hasonlítasz Lollyra! - mosolygott sejtelmesen.
- Öööö.. az mégis kicsoda?
- Szörny vagy és nem nézel Kounther Blood - ot?! - villant meg a szeme.
- Nem tudom hogy az mi de ha szeretnéd majd megnézem veled! - hagytam rá. A lány ekkor mintha egy csillámpóni lenne elkezdett ugrálni és tapsolni.
- Babs! A te igazi neved pedig...
- Ashley! De most mennem kell. Szia! - azzal el is szökdécseltem.
XxxX
Próbáltam keresni valami viselhetőt az orvosi szekrényben de ez valami förtelem! Hogy tudtam eddig létezni ilyen ruhákban?! Felkaptam magamra egy szoknyát és egy trikót és kiszökdécseltem a szobából, le az adminisztrációs blokkhoz.
- Jó napot! Kimehetnék úgy egy jó órára? - kérdeztem mosolyogva a nénit.
- Persze kedveském! Mond csak a neved...
- Ashley... Ashley Medlton! - mondtam büszkén.
- Meg is van... Mehetsz! - bólintott kedvesen.
XxxX
Elmentem a butikba majd kiválasztottam egy összhangban lévő összeállítást és megvettem. Bár elég érdekesen néztek rám de ez van nekem ez kell!
Fogtam felvettem és elmentem egy fehér kőlépcsőhöz. Ott leültem az egyik padra és néztem az földet.
- Öh.. Szia Ashley! Nem akarlak megbántani...De nem nőtted már ki ezeket a ruhákat? - kérdezte egy mély hang. Felnéztem és szembe találtam magam Charlieval.
- Mégis hogy érted ezt?! - nyúltam a zsebembe és elővettem a nyalókám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése