- Na végre! Utánam! - kiáltotta majd el is indult meg sem várva a többieket.
Elvezetett egy hosszú kőépület mellett majd az ajtajához érve megállt.
- Íme! Ez itt a szállásotok! Menjetek be a recepción névre szólóan oda adják a kulcsokat, a csomagjaitok már fent vannak! Másnap reggel pontban nyolckor a hallban! - azzal elviharzott.
Mindenki benyomult az épületbe és 5 perc múlva már baktattunk fel a lépcsőn a kulccsal a kezünkbe, nekem személy szerint a 11.-es szoba jutott.
Mindenki szétvált majd az ajtókat díszítő réz számokat nézve mászkáltunk. Mikor megtaláltam a 11.-est bedugtam a kulcsot elfordítottam a zárat és habozva benyitottam.
Az ajtóval szemben egy hatalmas francia ágy foglalt helyet tőle közvetlen balra egy alul fiókos felül fogasos szekrény volt. Az egész szoba kellemes bézs és lazacszínben úszott. A bejárat mellett jobbra egy mások ajtó nyílt a fürdőszoba.
Leültem az ágyra és csak néztem körbe körbe.
Bementem a fürdőszobába is a tükörképem bámultam mikor kattant a zár és belépett rajta egy magas erőteljes alak. Közeledett a fürdőszobához én meg ledermedtem és nem csináltam semmit.Az alak két izmos kezével átölelt majd befogta a szám. Na ekkor tértem vissza és vadul kalimpáltam.A tükörben azonban megpillantottam két sárga szempárt és egy gonosz vigyort.
- Fredlik? - kérdeztem mikor végre elengedte a szám. - Mit keresel te itt? - néztem rá rémülettel vegyes dühvel.
Nem szólt semmit csak kirángatott a szobából kikukucskált az ajtón (biztos azért hogy nincs e senki a folyosón), majd kiráncigált. Nem nagyon mertem mit tenni hát tehetetlenül vergődtem a kezei között. a folyosó végig vezetett és ott megállt egy 1-est viselő ajtó előtt. elengedte a kezem majd billentett a fejével hogy menjek be.Nem akartam ellen szegülni hát benyitottam. Óriási baldachinos ágy terült szét a szoba közepén mégis vagy 3x nagyobb volt mint az enyém. Barnás árnyalkatok kergették egymást a falon és a bútorokon egyaránt.
Fredlik bejött mögöttem és bezárta az ajtót. Kulcsra!
- Mit akarsz tőlem Fredlik? - néztem gonoszan csillogó szemébe.
- Alkut szeretnék kötni veled! - húzódott gonosz félmosolyra a szája. Azzal közelebb lépet hozzám és a fülembe súgott valamit. - Cserébe meghagyom a szüleid életét! Nos..Benne vagy? - kezdett el vándorolni a keze.
Én felszegtem az állam ahogy feltolta azt de nem mondtam semmit.
- Én várok... - közölte majd bele csókolt a nyakamba és felhúzta a pólóm.
- Rendben!
XxxX
Kipirosodva szótlanul hagytam el a szobát és siettem vissza az enyémbe. Ám de nem volt olyan szerencsém hogy megússzam a barátaimat..és Klent. Klen épp ment le a lépcsőn de mikor meghallotta a lépteim zaját hátra pillantott. Elállt a lélegzete és szájtátva meredt rám. Én lehajtottam a fejem hogy ne lássa pirosságom és gyors léptekkel továbbmentem. Végig éreztem hideg és csalódott tekintetét a hátamon. Majd hangos hörgés szerű röhögést hallottam amibe nem egy kis csepp gúny is társult.
Hátra fordultam és megvető jéghideg szemébe néztem. Csalódott volt és dühös, ez leírt róla. "Chh.." hallatszott az ajkai mögül.
Könny szökött a szemembe majd mire reagálhattam volna eltűnt a lépcsőn.
Gyors léptekkel megint elindultam a szobámba és alig hogy leültem az ágyra kicsapódott a ajtó és berontott rajta Amie.
- MI A BÁNATOT MŰVELTÉL TE FREDLIKKEL? - ordított.
- Kérlek..hallgass meg... megmagyarázom! - kérleltem Amiet de hiába 5 perc ordítás után kirohant a szobámból. És egy kis idő után sorban követte ezt mindenki. Egyedül maradtam!
XxxX
Másnap reggel mindenki kómásan támolygott le a hallba. Mindenki trécselt és izgatott volt. Fredlik egy intéssel maga mögé terelt minket majd elindult kifelé. Elhaladtunk egy csomó megszólalásig ugyan olyan épület mellett majd már a sokadik kanyar után megálltunk.
- Itt fogtok edzeni! Jól fontoljátok meg mit tesztek és hogyan! Ezen a helyen semmi keresni valója a szétszórtságnak! Komoly tisztességes edzést várok! Ezennel megkezdjük..a Próbákat! - közölte drámaian majd távozott. Rögtön utána egy jól megtermett kőkemény fickó vett át minket.
- Figyelem tanoncok! Két csoportra osztunk titeket...Az erőitek alapján! Az első csoport: Diana Ross, Teresa..
- Treesa! - csattant fel az említett lány.
- ... Treesa Renwood, Cassandra Rose, Luna Nove, Darius Walker, Nitrania Joun, Steve Anderson! A többiek a második csoport! - mágvárta ameddig rendeződünk majd kimondta amitől féltem - A felméréseken külön termekben lesztek ameddig a többiek nézik a mutatványt az adott ember belül semmit nem fog látni a sötétítés miatt. - Na ne! Mindenki nézni fogja amit művelek?!
- Na rajta! - Azzal elindult egy folyosón ami első ránézésre csak egy üres helyiség. Ám a fickónk megállt az egyik nagyon picit kijjebb lévő kőnél és benyomta. A fal három ember szélességben kinyílt és abban a pillanatban agy lándzsa repült ki majdnem leszedve a fejem.
- Jajj! Ne haragudjanak.. Csak most tanulják a távolsági harcot..Önök bizonyára a 0112. csapat! Örvendek! - hadart egy tömzsi alkatú szakállas ürge.
- Semmi gond George! Kölcsön kérhetném a fiúkat?
- Ohh természetesen! De kérlek ne tegyél bennük kárt Joshep!
- Hahaha! Rendben kövessetek. - azzal ki is vonult velünk és új társainkkal a folyosóra. Egy perc gyaloglás után Joshep megint megállt egy kő előtt és ezt is benyomta.
Ez a terem viszont üres volt. Csak közelharci fegyverek voltak szépen kifényesítve, megélezve. Joshep egy nagy üveggel elválasztott teremhez vezetett minket majd felállt egy kis porondra.
- Rendben! Nos először is ezek a fiatalemberek fogják bemutatni a feladatot. Louis, Anthoni kérlek mutassátok be! - az említett fiúk beléptek az elkerített terembe.
Mindannyian az üveghez tapadtunk és bámultunk. A két srác semmi fegyver nélkül harcolt és mit ne mondjak roppant ügyesen. Amikor kijöttek nevetve összepacsiztak bólintottak felénk majd kimentek.
- Először nem egymás ellen hanem az egyik oktatónk ellen fogtok küzdeni. Darana gyere! - vetett tisztelet tudó pillantást a terem egyik sötét zugába.
Motoszkált ott valami és kipattant két zöld szem. Kecsesen előlépdelt egy fekete párduc. Leült Joshep mellé és egyszer csak megnyúlt és átalakult egy magas fekete hajú mosolygós nővé.
- Sziasztok! Ki lesz az első? - mosolygott ránk.
- Én én! - Vexona vadul kalimpált előttem mire Darana felkacagott és intett.
- Apró változás. Hogy egyedül jöjjetek rá mi a feladat nem nézhetitek a társaitokat. Addig szabad foglalkozás van!
Leültem egy karmazsin vörös fotelba és néztem magam elé. Egyszer csak elállta valami a gyér fényt és amikor felnéztem és megpillantottam Klent.
Meghökkentem de azért arrébb húzódtam.
Klen nem mellém, elém ült törökülésben és felszegte fejét.
- Figyelj! Sajnálom! Mindent amit mondtam megbántam! Szeretlek! - nem mondott többet nem is kellet neki én előre dőltem ő feljebb emelkedett és szájon csókolt.
Lassan mindenki észre vette a csókunkat mert körénk gyűltek és villogó szemmel méregettek
- Mi van Klen Fredlik pótlék akarsz lenni? Hmm..érdekes élet cél. - hangzott Amie szájából.
- Fogd be Amie! - rivallt rá Klen és talpra állított. - Biztos van valami magyarázata! - nézet rám mosolyogva. Én hálásan bicenettem majd kezdtem volna bele amikor...
- Itt meg mi folyik? - jelent meg a legkevésbé sem várt személy... Fredlik! Amint meglátta hogy Klen a derekamat karolja a szeme villámokat szórt.
- Chh.. látjátok? Én nem vagyok erre kíváncsi! - dühöngött Amie és lelécelt.
- Áhh! Fredlik nyomozó! Csak hogy ide ért! - jött oda hozzánk a megmentőnk Darana. - Ki a következő? - Nita felállt és követte a Fredlik Darana párost. A nő még vissza nézett a válla fölött és kacsintott.
- Köszönöm! - tátogtam némán majd leültem. - Nos...
XxxX
- És így kerültem a szobájába! - értem a végére.
- hogy az a **************! - káromkodott olyat Cass hogy mindenki úgy nézett rá mint aki most lát először fehér embert. - Bocsi! - nevette el magát.
- Akkor hisztek nekem?
- Persze! Ja! Uhum! - mondták mindenfelől.
- Jajj skacok! Annyira örülök hogy vagytok nekem!
- Ashley Medlton a terembe! - összerezzentem de elindultam.
kezdődjék hát a csata.
Beléptem a terembe de teljesen más volt mint hittem nem láttam ki csak táj volt minden felé mögöttem egy kis kapuval amit bezártak. Megpillantottam Daranát aki megint rám kacsintott és azt tátogta "Használd az erőd".
Hallgattam rá így behunytam a szemem és összpontosítottam. Éreztem ahogy tekereg körülöttem az erőm majd lassan felemelkedett a fejem fölé és mikor kinyitottam a szemem egy gömbben ott lebegett az erőmet képviselő sárkány és a lilás sárgás szín. A kezeim maguktól mozogtak és szétoszlatták a gömböt. Magam is meglepődtem. Egyszer csak össze rogytam majd rögtön fel is álltam de émelyegni kezdtem. Átalakultam.
Kinyitottam a szám és ugyan az a tűzszerű csóva csapott ki a fogaim közül mint amilyen a gömb volt. A csóva egyenesen Daranának ütközött majd felkapta és egy láthatatlan falnál elengedte. Darana neki csapódott és eszméletét vesztve a földre zuhant. Egy nagy villanás és már ember alakban rohantam felé. Megöltem? Nem nem az nem lehet hisz lélegzik! Felkaptam és kirohantam vele az ajtón. Majd meg szakadtam mire oda értem Joshepinhez.
Átadtam neki majd rohantunk a gyengélkedőbe..Asszem.
Kb 20 perc séta galopp után Darana résnyire nyitotta szemét és úgy nézett rám mint élete végzetére. Ekkor megtorpantam. A sárkány tűz! Hát persze! Vissza rohantam a teremhez és tájt alkotó kövek között kotorgáltam.
- Megvagy! - emeltem fel egy két ujjnyi feketén csillogó követ.
magamhoz vettem és sprinteltem vissza a folyosón mikor beértem őket lihegve megállítottam a csapatot.
- Tegyétehk..leh a földre..elintézem! - Néztem Joshepinre aki vonakodva bár de letette Daranát. Én ráleheltem a kőre ami rózsaszínen kezdett el csillogni.
Kinyitottam Darana száját és bele helyeztem a követ.
Egy fél percig némán álltunk a nő felett figyelve elhalt arcát majd hirtelen kipattant ékkő szeme és előre meredt. Elkezdett köhögni a bezoár kőtől így gyorsan felültettük. Köhögött még egy keveset majd kipottyant a kis kő a tenyerébe.
- Bezoár...Kitűnő választás! - furakodott oda George.
- Köh..szöh..nöhm.. - köhögött még mindig Darana.
- Várj kedves! - marasztalta a felállni készülő nőt. Két kezét a hátra helyezte, behunyta szemét majd mormolt valamit.
Darana egy csapásra abbahagyta a köhögést és újult erővel mentünk vissza harcolni.
- Nah de Kedvesem! - hallatszott Joshep aggódó hangja. Hoppá-hoppá lebukott! - Még nem vagy olyan állapotban hogy harcolj! Ragaszkodom hozzá hogy..
- Soha nem voltam még jobban! Hála Ashleynek és Flitwiknek! - küldött felénk egy bájos kis félmosolyt.
Nem vitatkoztak tovább elindultunk vissza. A z üvegterem előtt Darana megállt és felénk fordult.
- Nos? Ki a következő? - Cassandra bátortalanul jelentkezett. - Remek! Fáradj be! - Invitálta be a helységbe Casst.
* Cassandra szemszög*
Bevallom megrémültem. Milyen kemény lehet ez ha Darana majdnem félholtan jött ki Ashley karmai közül? Bár nem! Biztos nem direkt csinálta hisz utána segített neki! Vagy lehet azért tette hogy elterelje a figyelmet a "balesetről"?
Addig elmélkedtem hogy már csak arra volt időm hagy errébb ugorjak de nem volt elég szerencsém így Darana egy kicsit megkarmolta az arcom bár épp eléggé ahhoz hogy bedühödjek így...
* Die szemszög*
Az arcom vérzett és előttem egy fekete hajú zöld szemű középkorú nő állt.
- Figyelj kicsit jobban Cass! - mondta kedvesen.
- Ohh...tényleg? Szerintem ezt magának mondja! - azzal elterelés képen a háta mögé pillantottam. Ő hátra nézett és én egy gyors mozdulattal tuskés indákat növesztettem előtte. Rátekertem a lábára és felemeltem. Ő egy ideig kalimpált majd behunyta a szemét és a kezein meghosszabbodtak a körmök és karmokba csaptak át. Egy gyors mozdulattal elvágta az indákat és bukfencben talpra érkezett.Én össze rogytam a fájdalomtól de a felülmúlhatatlan düh csillapított az érzésem. Megint felálltam majd a nőre szegeztem tekintetemet. A szeme fennakadt a fájdalomtól és össze esett.
Oda mentem hozzá és...
* Cassandra szemszög*
Te jó ég! Mit tettem? Darana megint félholtan fekszik a földön. Na jó...összpontosíts! Körbe fontam bársonyos kis indákkal majd ráhelyeztem a kezem mire az indák elbarnultak. Ez megint rettenetesen fájt hiszen meghalt egy növény. De Darana felült. Megfogta a fejét és feltápászkodott. Én gyorsan felpattantam és kitámogattam.
- Úgy tűnik nem vagyok már formában! - nevette el magát.
- Jajj! Dehogyis nem Darana! Nem te tehetsz róla! - szólalt fel Joshep és szúrós pillantást vetett Ashleyre és rám.
- Na jó! Jöjjön a következő! - mosolyodott el megint.
* Klen szemszög*
Hát persze nem elég hogy most sebesült meg egymás után kétszer de még az is hogy nő és én nőkkel nem verekszek! Na meg nem is nagyon figyeltem mert Ashleyn és azon a mocskon járt az eszem. Hogy lehet valaki ilyen aljas?
- Nos.. gyere! - tette fel mosolyogva a kezét Darana.
- Na neem! Én nőkkel nem harcolok! - makacsoltam meg magam.
- Te tudod! - azzal előre lendült és egy rúgással leküldött a földre.
- Auu! Ez gonosz volt! - néztem rá össze húzott szemmel. Ő csak vállat vont - Na jó..Akkor harcoljunk!
- Ez a beszéd!
Mindketten bele lendültünk majd mind ketten sárkány formában kötöttünk ki, ami már csak azért is veszélyes mert ami itt egy ártatlan karcolásnak tűnik az emberi alakban lehet egy örökre szóló sebhely lesz. De végül nem lett semmi baj nevetve harcoltunk tovább.
* Ashley szemszög*
Végül minden jónak tűnt. Csak Amie hiányzott a képből! Nagyon rosszul esett hogy nem hisz nekem! Hisz a legjobb barátnőm!
- Min gondolkodsz édesem? - felpillantottam és nem a várt személyt láttam ami az arcomon is meglátszódhatott mert Fredlik kajánul elmosolyodott és lehuppant mellém.
- Mit akarsz? - néztem rá semmit mondó tekintettel.
- Téged! - és meg sem várva a reakcióm lekapott. Én a sokktól nem tudtam mit csinálni de reménykedtem hogy senki nem látott meg minket. Hát majdnem szerencsém volt. Amikor félre pillantottam a lefagyott, csalódott és dühös Klent láttam. Lehajtotta a fejét és elment. Ki. Ki a teremből.
Én ellöktem magamtól Fredliket és utána rohantam a folyosó egyik sarkában találtam rá amint ujjával olyan erővel húzogatta a földet hogy az belefehéredett.
- Klen hidd el én nem akartam! Ő volt az aki...
- Mond te nem tudod egyszer csak egyetlen egyszer megvédeni magad? Akár ki lesmárol te csak állsz és nézel!Nem tudnál ezzel valamikor kezdeni valamit? - rivall rám.
- Sajnálom! Tudod hogy hogy érzek irántad... - azzal sarkon fordultam és ellépdeltem.
- Várj! - szaladt utánam. - Szeretném hogy ha a eretem lennél!
- Ohm.. Mégis mi az az Eret? - tettem fel az ésszerű kérdést.
- A hím sárkányoknak lehet Eretje. Az a nőstény sárkány aki csak az övé és védő varázslat tartja tisztán! Ez a varázslat csak nagyon nehezen kijátszható. Hacsak az elkészítése előtt nem történt olyasmi ami rontaná az erejét. - magyarázta.
- Hmm.. Rendben! - elvégeztük a varázslatot, majd kézen fogva elindultunk vissza.
XxxX
Kimerülten ballagtam fel a szobámba. Már a lépcső tetején jártam amikor hátulról befogta valaki a számat és az 1. szobába húzott. Na ne már!
- Neked ez a hobbid? - morogtam köszönés helyett amikor elengedte a szám.
- Na! Milyen kis illetlen vagy az uránoddal! - mosolygott gonoszan.
- A mimmel? - néztem teljesen hülyén. Az előbb eret most meg Urán?
- Az a férfi akinek először teszel Bácot!
- Milyen Bác? Milyen Urán? Mi van???
- A Bác az első alkuban tett létesítmény ami által az illető Uránja lesz ami eltöröl minden későbbi rendet pl: Grotun, Léde, Eret.....! - az utolsó szót külön kiemelte. A kis szemét! Rászedett!
- Te féreg! - indultam volna neki de elkapott.
- Na na! Én a helyedben nem tenném!
- Aztán miért nem? - indulatoskodtam.
- Mert akkor még kevesebb esélyt látok hogy megszüntessem ezt és szabad utat adjak a kis gyíknak!
- Mit akarsz? - tettem fel a régebben hangzott kérdést.
- Minden este 9 kor itt! - nem kérés volt inkább utasítás. Vívódtam de aztán rám szólt hogy az Urán a legmagasabb létesítmény így képes megölni bárkit aki alatta van. Egyszóval..Mindenkit!
- Oké! De nehogy azt hidd hogy élvezem!
- Ohh pedig mertem remélni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése