-Ne szomorkodj! Vissza nő! - mondta Amie.
Aztán ott hagyott.
Kopogtatást hallottam az ajtón, kinyitottam mire Will fogadott édes csókjával. Rám mosolygott és azt mondta:
-Ne aggódj így is gyönyörű vagy. - látta szememben hogy valami zavar. - Majd én elintézem!- folytatta.
Aztán kilépett az ajtón. Az asztalon hagyva egy kis csomagot.
XxxX
*Luna szemszög*
Arra gondoltam, hogy Diát Kon erdőben barátkoztatom össze Cassal.
Majd egyszerre az összes állat megijedt valamitől és elfutottak. Egy hatalmas árnyékot pillantottunk meg, hátra léptünk és össze szorítottuk egy más kezét. ekkor megjelent egy óriási farkas mely akkora volt mint egy felnőtt ember. Majd én előre léptem és próbáltam neki parancsolni. A hatalmas bestia leült, érdeklődő pillantást vetett felénk ám látszott rajta hogy nem én befolyásolom.
Ő nem egy egyszerű farkas!
Egyszeriben át változott és megláttunk hogy valójában ember.
- Te megakarsz ölni?- kérdezte elháborodva Dia.
- Nem! Sajnálom nem akartalak titeket megijeszteni!- felelt a fiú
- Mi a neved? -kérdezte Cass.
- Steve Andersen.
- Ne haragudjatok azt hitem vadászok vagytok!
Dia hangosan feltevetett.
- Persze pont mi! - Szólt gúnyosan
Megszólalatam:
- Nyugi van!
- Nincsenek nagyon barátaim nem vagyok társasági ember ezért is gondoltam!
- Majd mi leszünk a barátaid - szólt Cass
Majd a fiú megrázta a fejét, neki iramodott majd rókává vált és eltűnt a rengetegben.
Majd ekkor beszélgetésre lettünk figyelmesek kicsit megijedtünk, de ahhoz a bokorhoz közelítettünk ahonnan a zajok jöttek.
Elbújtunk a bokrok alatt. Én felnéztem és megláttam Willt meg Ashleyt.
Ekkor Dia majdnem felkiáltott de befogtam mind kettőjük száját.
Egy óvatlan pillanatban mikor a szerelmes pár csókolózni készült odaugrottam.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
Mind a ketten elpirulva bámultak.
Én Ashleyre néztem aki pirultan dörzsölte a tarkóját.
Ekkor kuncogás hallatszott a bokor mögül. Will arrább húzta azokat az ágakat ami fedte két barátnőmet és meglátta Casst és Diát ahogy a földön fetrengve nevetnek. Egyszer csak felpattantak mintha semmit sem csináltak volna.
*Ash szemszög*
Mikor már távolabb mentek Diáék akkor sem mertünk beszélgetni csak igen halkan mert a bokrok mögül még mindig hallottunk suttogásokat. Mikor Willel végeztünk természetesen a lányok is ott voltak így együtt mentünk vissza.
Mikor visszaértünk hallottuk hogy egy régi diák visszajött hozzánk mikor mentünk a folyosón egyszer csak megláttunk egy fiút ki lazán a falnak támaszkodva állt és tőle kb. egy lépésnyire egy tucat lány volt. Hát....oké!
*Cass szemszög*
Sétálgattunk meg beszélgettünk mire egy vadbarom fellökött.Mire észbe kaptam láttam hogy felettem van és éppen tartja magát karjával. Hatalmas szárnyaival felrepült majd felhúzott a Földről.
Bocsánatot kért és megakart hívni valamire de nem mentem bele, de ő csak erősködött, az arcom már vörös volt az idegtől mire az utolsó kérlelésére ráordibáltam.
- Nem érted hogy nem?
Majd ott hagytam.
*Ashley szemszög*
Az ágyamon üldögéltem és gondolkoztam. Azon törtem a fejem hogy lehet bosszút kéne állnom. De nem, nem vagyok ilyen nem süllyedek le Lori szintjére. Vagy még is meg érdemelné? Jajj a végén még olyan leszek mint Cassandra egy jó és egy rossz ember is sugdos itt nekem valamit. Ekkor kopogtatást hallottam és ez a zaj kizökkentett dilemmámból. Cass volt az megkérdezte tudom-e hol van a szobája. Kivezettem és megkérdeztem a nevelőt.
- Elnézést nem tudja hol van Cassandra Rose szobálya?- kérdeztem.
-De persze a 25-ös lesz az.
- Köszönöm! -vetettem oda.
Hírtelen Cass megkérdezte ki lesz a szobatársa.
- Senki...legalábbis én nem tudok róla. -felelte a nevelő.
A sarkon megjelent egy lány farkas fehér fülekkel.
- Én leszek.-kiáltotta olyan fül süketítő éllel a hangjában.
Cass szeme megcsillant és megölelte.
- Köszönöm.
-Biztos vagy ebben? - kérdezte Miss. Roney
- Persze én értek a két lelkűekhez! - a nevelőnőnk mosolyogva megrázta a fejét és továbbállt.
Később visszamentem a 25-ös szobába, láttam hogy Cass és Vexi mivel így hívták a farkaslányt.. már berendezkedett. ekkor hirtelen kiabálást hallottam a szomszéd szobából. Vexi is odakapta a fejét. Átmentem a 26 -os számú szobába. Mikor kopogtattam senki sem nyitotta ki az ajtót így hát benyitottam. ekkor megláttam két ismerős arcot. Diát és Lunát. A két lény éktelen ricsajt csapva veszekedett egymással és ott ült egy nyuszi az ágyon figyelte őket. Rájuk üvöltöttem:
- Mi bajotok van? Az egész folyosó zeng tőletek!
- Ez a szerencsétlen ide hozott egy nyulat pedig tudja hogy allergiás vagyok a szőrére!
- Én nem tudtam! egy szóval sem említetted....!
Így telt el félóra. Lassacskán kibékültek. én át mentem a másik szobába ahol Amie már várt.
*Vexona szemszög*
Jajj eljött az este. Remélem nem tudja meg. De hogyne tudná meg itt az ágya az enyém mellett. Ő már hálóingeben közeledett az ágya fele én is a pizsimben voltam. Mikor leakarta kapcsolni a lámpát rákiáltottam.
- Neee! Szeretnék valamit.... - kezdtem bele de nem tudtam végig mondani.
A névelők ordibáltak a folyosón.
- Gyűlés!!! GYEREKEK GYŰLÉS!!! - mindenki levonult a nagyterembe.
Közel 500 szörny...Wow!
- Mint tudjátok a minden évben megrendezett bálra most is sor kerül! Ám idén egy kis csavarral. Osztályonként húztok egy egy témát és annak megfelelően kell felöltöznötök! Érthető?
- Informált az igazgató. Várt egy kicsit majd megint rákezdett. - Remek! Akkor jó éjt mindenkinek és ne feledjétek...egy szörny sose fél a sötéttől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése