- Héj! Mi a baj Ash? - telepedett le mellém Daniel.
- Semmi semmi...
- Na ne kéresd magad! Ki vele. - nos tisztázzunk egy pár dolgot.
1. ha valakinek is elmondom a bajom az nem Dan lesz! Hogy miért? Mert a következő 10 percben elmondja minden ismerősének és engem meg nem hagynak békén hogy: "Tényleg?" "Azta!" "Ez komoly?"
2. Tényleg nincs nagy bajom csak nincs kedvem semmihez!
- Nézd Dan! Nincs semmi gond! ha lenne elmondanám. - biztattam a fiút.
Egyszer csak sikoltozást hallottunk a főépület felől oda kaptam a fejem és több száz diák rohant ki az ajtón.
Vajon mi volt ez?
A többiek bólintottak én meg felálltam és elindultam a sikoltozó tömeg felé. Tisztában vannak a bennem lévő erővel.
Átgázoltam a tömegen és az információs standhoz mentem.
" Ma nincsenek tanárok! A végzősök tartják az órákat!"
A végzősök persze hogy nem fognak órát tartani! Hülyék lesznek! A folyosó vége felől eltűntek a diákok. Ott lesz valami! Elindultam határozott gyors léptekkel de a biztonság kedvéért készenlétben tartottam magam.
A folyosó végén egy fehér hajzuhatagot láttam felkapta a fejét de szeme furcsán fennakadt. Piros szeme átszíneződött kékre és újra normális lett.
körülötte volt egy kör....három gyertyával.
....Ez egy...mi is ez? Olyan ismerős de mégsem ugrik be!
Felnézet egyenesen a szemembe. Írisze már világos kéken csillogott. És mint aki nem érti mi történt körülötte véres ruháját és karját törölgette.
- A nevem Cassandra! - nyújtott felém kezet.
Én elrettenve húztam magam összébb.
- Mi történt itt? - mutattam körbe.
A lány körül nézett majd kikerekedett szemmel újra rám emelte tekintetét.
- Die.... Mit tettél? - a lány sietve elrohant meg sem várva reakciómat.
Vissza ténferegtem a többiekhez. Lerogytam a padra és pislogás nélkül bambultam.
Pár perc múlva Will rohant felénk. gyors csókot nyomott a számra de én mint egy szobor még csak rá sem néztem.
- Mi baja? - nézett Amiere ki védekezően feltartotta a kezét.
- Ash! Inkább most gyere velem! - mosolygott rám kedvesen.
Elvezetett a többiektől fel a szobájába.
A szobában végre egy kis életet mutattam. Ám ezzel nem mentem sokra ugyan is Will megölelt eltolt magától majd rámhúzott egy tök ugyan olyan pólót mint amit a múltkor széttépett.
Vagyis...majdnem ugyan olyat... Egy alá írás díszelgett a belsejében. Uram Atyám!!!
- Ezt nem fogadhatom el! - kezdem el levenni a pólót de Will megfogja a kezem.
- Ez a minimum tőlem! - kacsintott rám.
Bólintottam majd hozzá bújtam.
Kéz a kézben mentünk ki és össze futottunk Lorival két követőjévé Teresával és Treesával valamint Emmával.
Bosszankodva néztek rám majd Lori odafutott Willhez és megölelte. De a fiú ellökte magától igaz csak finoman de akkoris megérdemelte!
XxxX
A következő óránk harcművészet volt.
Én fogtam átöltöztem a páncélba és elindultam a terem felé.
Párokban gyakoroltunk én kaptam Natit.
Egy ideig bírta az én iramom de utánna már egyre jobban fáradt.
- Várj! Te gyakorolj a bábun én addig a tanárnővel harcolok! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Huhh! Köszi! - görnyedt össze szegény.
- Tanárnő! Kérem! Gyakorolhatok magával? - mentem oda a fiatal nőhöz.
- Miért? Mi a baj a partnerével? - lepődött meg.
- Semmi, csupán legyőztem és megeggyeztünk hogy ő a bábun én meg magával harcolok.
- Értem hát akkor Jöjjön. - tette fel a a kardját.
Én megpörgettem a kardot majd harcba lendültem.
Végre megfelelő partnert találtam magamnak. Meg is beszéltük hogy ezentúl csak vele edzek..és ezt nem én mondtam!
Az öltözőben már levettem a mellvértet a kézrészt majd Lehajoltam levenni a lábrészt. A kontyom szétesett így egy egyszerű copfban volt hajzuhatagom.
Egyszer csak elemhullott a hajam....Mi a..?
Hátra néztem és Lori tartotta kezében hátközépigérő copfom.
- Te megvesztél? - álltam föl megfogva rövid hajam.
- Nem! Csupán bosszút állok. - mosolyogott rám ördögien, és az arcomba dobta a hajam.
Na nekem itt elég!
Nem elég hogy elszakadtam a családomtól, hiányzik a húgom és a bátyám de hogy még egy idegbeteg is engem találjon meg a szeremli bánataival?! Na jó! Elég.
Legugoltam a sarokba és sírtam...sírtam és sírtam. Megállás nélkül!
Egyszer csak egy lány (feltételezem mivel a női öltözőben vagyok) lepett hozzám majd leguggolt. Felnéztem és Cassandra volt az!
- Tessék az alma megnyugtat! - nyomott a kezembe egy zöld almát.
- Nem! Kitudja?! Lehet megmérgezted! - kiáltottam rá.
- Hahaha... Dehogy is. Nézd! - majd kitartotta kezét és egy alma lett a tenyerében pont olyan mint amit nekem adott. Kicserélte a kettőt és beleharapott az általam megvádolt almába.
- Látod? - rakta megint kezembe az újabbik almát. - De most inkább hagylak...tudom legalábbis gondolom mire készülsz.
Azzal otthagyott. Ennyi?!
Fogtam ragadtam egy tőrt a fegyverek közül és nekiláttam az ereimnek.
- Ashley Ne!!! - csapta ki a kezemből szelburdi barátnőm Kiki. - És különbenis...mi van a hajaddal? Na de mindegy nem ez a lényeg! Will keres! Beszélni akar veled...De amúgy Megkérdezhetem hogy miért akartad ezt tenni?
Csak beszélt és beszélt...megállás nélkül.
Kimentem Willhez és elé álltam.
- Na?! Mit szeretnél? - néztem rá szúrósan.
- Semmit csak gondoltam beszélhetnénk...de amúgy mi van a hajaddal? - tette fel a kérdést amiért most ölni tudnék.
- Hogy mi történt? HOGY MI TÖRTÉNT??? AZ TÖRTÉNT HOGY A DRÁGASÁGOS BARÁTNŐD LEVÁGTA A HAJAM!!! - üvöltöttem a fejébe.
- Nyugi Ash! Miről beszélsz?
- Nem látod bazdmeg?! Én csak....én..nem ártottam neki semmit mégis ezt csinálja velem! Nem értem! - akadok ki.
- Gyere ide! - karolt át. - Csak féltékeny rád, mert velem vagy. - mosolygott rám majd megpuszilt.
Hirtelen minden gondom elszállt. Csak ő volt meg én!
*Cassandra szemszög*
Miután segítettem annak a lánynak kedvem támadt sétálni egyet az erdőben. Elindultam hát be a sűrűbe.
A fákat és ágakat megérintve sétáltam teljesen elvarázsolva. Megpillantottam egy őzt. Békésen legelészett. Oda sétáltam hozzá de nem mozdult egyszer csak éles fájdalom hasított belém majd össze estem.
*Die szemszög*
Ez a nyápic már megint hova hozott? - kérdeztem magamtól. Kinyitottam a szemem majd megpillantottam egy őzt az arcomba szaglászni. Megcsillant vérvörös szemem megnyaltam a szemfogam majd egy hirtelen mozdulattal átkaroltam a nyakát. Riadt tekintete csak jobban feltüzelt. Egyetlen szorítással eltörtem a nyakát és az állat kimúlt. Lelöktem magamről a halott állatot majd felemelve a kezem az égbe kiáltottam.
- Vad szellemek százai...a halál vágyai...kísérj el elngem és az áldozatom...ne nézd fáradságom! - azzal a föld megremegett és újra az a jel jelent meg mint ami a suliban.
A közepére húztam az őzt aminek a hasát felmetszettem úgy hogy egy fordított kereszt legyen az oldalán.
Ekkor még egy rengés és az állat körül csápok nőttek és körül fonták élettelen testét.
Ekkor össze rogytam majd lehunytam szemem.
Nem! Erős vagyok! Kipattant a szemem és megpillantottam egy alacsonyabb kedves kinézetű szőke lányt.
- Mi...mit tettél vele? - hebegte a lány, rémülten nézett az őzre.
- Megöltem! - vontam vállat egyszerűen.
- Nem....! Nem engedhetem....hogy így..... - a sírás határán volt a lány amikor egy furcsa hangot adott ki majd rám nézett nem tudtam semmit kivenni a tekintetéből. Egy perc belé és szarvasok, őzek százai jelentek meg a lány háta mögött. Közelebb jöttek majd megszaglászták a kis őzt.
Megint éles fájdalom. Össze estem.
*Cassandra szemszög*
Körül néztem és látszott hogy mindenki utál. Felálltam és szóra nyitottam a számat.
- Ne! Ezen nem tudsz javítani! -mondta egy szöszke lány.
- De! Legalábbis Megpróbálom elmagyarázni. Én Cassandra Rose vagyok de mint láthatjátok nekem kék a szemem. Ellenben az előző lánynak aki az ikertestvérem. Ikertestvérek vagyunk csupán azzal a különbséggel hogy ő halva született így lelkét az enyémhez kötötte szóval gyakorlatilag két lelkem van! Ezt Die csinálta nem én!
- Wow...! - a lány teljesen elámult majd legyintett a kezével mire a körülöttünk lévő állatok szétszéledtek.
- Én Luna vagyok! De ez akkor sem fair!
- Tudom ne is mond.... De várj...- észre vettem hogy az egyik fa elszáradt...meghalt. Rá helyeztem a kezem mire lüktetett egyet. Hátra léptem és figyletem ahogy az ágai megtelnek levelekkel.
- Azta! Ilyet tudsz állatokon is? - nézett szegény őzire.
- Nem tudom...ez is csak nemrég alakult ki....de megpróbálom... - az állat sebére helyeztem a kezem de semmi...ehez nem értek.
- Sajnálom!
- Semmi gond inkább Segíts eltemetni.
Eltemettük szegény jószágot majd elkezdtünk beszélgetni. Nagyon megértő volt velem.
Eggyütt vissza is mentünk a gimibe ahol a tanárok Die művét lesték....Ajjajj!
Luna behúzott a szobájába és azt mondta hogy ott maradhatok egy darabig...csak meg kell magamnak nyernem Dianát.
Elmeséltem neki az igazat...mire Diana felállt.
- Die vagy Cassandra Rose...ki vagy te?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése