A bál előkészületei!
Olvasom a hirdető táblát. Rengeteg a teendő..de addig semmit nem csinálhatunk amíg ki nincs biztosítva MINDEN! Szó szerint minden.
Fáradtan odakullogtam a lánykoleszhoz de ami a nappaliban fogadott...hát nem számítottam rá!
Cassandra térdepelt a nappali középen
A teste kéken és pirosan lángolt én rémülten egy burkot hoztam létre magam körül és odamentem hozzá. Vállára tettem a kezem és megszólítottam.
- Cass...minden rendben? - kérdeztem aggódva. Mindenki a nagyteremben van úgy hogy senki más nem segíthet neki.
- Ohh én nem Cass vagyok! - feje megemelkedett és ekkor láttam hogy szeme vérvörösen izzott.
- Die...
- Ashley...
Hátráltam és megbotlottam a konyha küszöbén. Hanyatt vágódtam és minden összemosódott. Pár pillanatig tartott ugyan de a fejem sajgott. Felültem és ekkor láttam hogy Die security emberesen állt a konyha boltíve alatt. Azzal a különbséggel hogy kezei a törzse mellet ökölbe szorítva helyezkedett el.
- Die..jól vagy? - emeltem a kezem védekezőn.
- Ohh persze! Sőt remekül!
- Die ne csinálj hülyeséget! Tudod mire vagyok képes. - Ekkor burkot akartam létre hozni de egyszerűen semmi nem történt.
- Úgy látom kimerültél.
- Te se nézel ki túl jól. - szúrtam vissza.
- Ohh kicsi Ash... Épp ellenkezőleg! Nem tudod mire vagyok képes! - azzal megindult felém de legnagyobb meglepetésemre pár lépés után meg is állt és rám meredt. A fájdalom ami belém nyilallt egyszerűen leírhatatlan. Pokolian égetett és fájt az egész testem. Erőt vettem magamon és felálltam.
Az ablak nyitva volt, hát kiugrottam rajta. Nem estem nagyot ugyanis a földszinten voltunk. Elfutottam az erdőbe de éreztem hogy követ. Vajon mit ártottam neki?
Tudtam hiába menekülök ő most erősebb...utolér! Így hát szembe fordultam vele és szembe néztem a sorsommal. Egy gömböt formált a kezében és felém dobta. Arrébb hajoltam és a pirosan és kéken fénylő gömb bele fúródott a közeli tölgyfába.
- Te elakartál találni! - néztem rá szúrósan.
- Eszem megáll micsoda észrevétel! - tette csípőre a kezét és "elismerően" rám nézett.
- Feldühítesz! - szorítottam ökölbe a kezem.
- Nem baj legalább tudsz normálisan küzdeni te nyámnyila kis pincsi! Hogy miért illettelek ezzel a névvel? Mert egyszerűen úgy ugrálod körbe Willt hogy rossz nézni! Hányok tőle! Undorító...ahogy te is! - vetett szemrehányó pillantást rám.
Könnybe lábadt szemmel úgy néztem rá mint aki mindjárt megöli. Egyszer csak elkezdett ugyan azokban a színekben égni a testem mint amilyen az erőterem. Lilás rózsaszínes narancssárgás furcsa szín. Mikor felemeltem a fejem Die rémülten ugrott hátra. Szemében felfedezni véltem arcomat....egy sárkány! Egy sárkány vagyok!!! Hogy a....? What?
Mindegy gondoltam ezt később is tudom elemezni. Most viszont...
- "Takarodj vagy megöllek!" - üvöltöttem de hangom furcsán csengett. Csupán sárkány üvöltés hallatszott mondani valómból.
Die rémülten rohant el én meg elindultam be az erdő sűrűjébe. Hisz így nem mehettem vissza!
XxxX
Eltelt kb egy hét...senki nem keresett éhesen szomjasan és koszosan bolyongtam az erdőben.
Egyszer egy életmentő hangot Hallottam. Víz csobogás!
Mindent hátrahagyva rohantam a hang irányába mire egy takaros kis patakhoz értem egy tóban kiszélesedve. Oda rohantam a tóhoz és elkezdtem belőle inni. Ahogy ittam ittam az életmentő folyadékot kiáltásokat Hallottam.
- Ashley! Ashley! Itt vagy? Ashley válaszolj! - rikácsolták minden felől. Én ijedtemben bele mentem a vízbe és leúsztam egész a legaljára. Érdekesen semmi gondom nem volt a levegővel.
Találtam egy átjárót és gondoltam átúszom. Kicsit keskeny volt de át tértem a túloldalon egy másik sárkány aludt össze tekeredve. Nem akartam felkelteni így megpróbáltam hang nélkül vissza úszni.
Hát nem sikerült. A farkam kormányzás közben neki csapódott a szikláknak ami bár rövid ideig tartó de éles hangot hallatott.
A vízi szörnynek kipattant a sárga szeme és az enyémbe meredt. Hirtelen mozdulattal a kijárat előtt termett. Nagyon otthonosan mozgott itt.
- "Ki vagy te?" - nem mozgott a szája mégis Hallottam a hangját a fejemben.
- "Ashley Medlton!" - mondtam volna én is de ugyan úgy semmi sem hallatszott belőle.
- " Furcsa név egy Elemi sárkánynak!" - nézett rám kacéran.
- "Hogy érted azt hogy elemi sárkány?" - lepődtem meg. Ő csal fújtatott eggyet majd kiugrott a vízből. Én is feljöttem a víz felszínére és láttam egy szőke sárgás szemű srácot...tudom tudom nem szabadna ilyenekre gondolnom mert nekem ott van Will....na de...valami adonisz!
- Gondolj arra hogy felöltöd az emberi formád. Csak érezd ahogy a sárkány visszahúzódik. És irányítani tudod. - mosolygott rám türelmesen.
Én próbálkoztam és mikor kinyitottam a szemem pár centire voltam a fiútól emberi alakban.
Bele pirultam és arrébb léptem egy pár lépést.
- Khm.. Szóval...gyere bemutatlak a többieknek. - azzal elhúzott egy moha függönyt. A szemem elé olyan gyönyörű látvány tárult amit nehéz felfogni. Egy komplett ki város volt. Ahogy haladtunk szinte mindenki oda köszönt a fiúnak.
- Jó napot Klen! - jött oda egy igen kicsi lány. Ében fekete haja hullámokban omlott a vállára. Szép volt azt el kell ismerni.
- Mit keresel itt Maranda? - nézett rá aggódva. Megfogta vállát miközben beszélt hozzá. - Menj szépen vissza Alanhez!
- Rendben...- Szomorodott el a kislány név szerint...Maranda.
- Ohm....Klen! Már ha hívhatlak így..! Hol vagyok? És kik ezek az emberek?
- Ezek szörnyek Ashley! Ugyan úgy mint te vagy én! Mi mindannyian ugyan olyanok vagyunk mint te! Sárkányok! És ebből kifolyólag...Sparks a neve ennek a helynek! - osztott ki kőkemény arckifejezéssel. Majd a vonalai megenyhültek, végigsimított az arcomon. - Hogy kerültél ide te gyönyörűséges lány?
Érintése feltüzelt, bele is pirultam.
- Menekültem.
- Ki elől?
El meséltem neki mindent. Töviről hegyire! Megnyugatatott és bevezetett egy igen nagy házba.
- Íme! Itt vagyunk! Ez az én otth...házam! - javította ki magát.
- Klen? Minden rendben?
- Persze! Gyere inkább adok neked ruhát meg bekötöm a sebed.
- Mi milyen seb? - értetlenkedtem. Klen Rámutatott a vállamra. A ruha leszámítva, alatta egy nagy nyílt seb éktelenkedett. Furcsa nem is vettem észre mert egyáltalán nem fáj.
- Ezt valószínűleg sárkány formádban szerezted azért nem vetted észre. Ez akkor egy apró karcolás csak....ez a legnagyobb hátránya a sárkány létnek. Ha megsebesülsz mikor át vagy változva ne változz vissza mert akár bele is halhatsz! - mondta a tudni valókat. Felvezetett az emeletre ahol benyitott egy sötétbarna ajtóval ellátott szobába. Követtem a bézs színű kis helyiségbe. Kiszedett pár ruhát nekem adta és kiment hogy át tudjak öltözni. Szólt hogy először ne vegyem fel a pólóm illetve a pulcsim mert lekezeli a sebem. Mikor Bejött egy szál melltartó volt rajtam (meg persze alulról fel voltam öltözve!) Mondanom sem kell...zavarban voltam. Nem is kicsit. Fertőtlenített, tapasztott, kötözött. Nem éreztem semmit...! Furcsállottam is. Mikor végzett felkaptam a pólóm majd a pulcsim és megköszöntem Klennek a segítséget.
- Ugyan nincs mit! De nem maradsz még egy kicsit?
- Nem, sajnálom! Vissza kell mennem az iskolámba! - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Semmi gond akkor elkísérlek! - mire ezt kimondta a függöny elhúzódott és egy tucat csurom vizes ember (szörny) lépett be a városba. Harcosok ezrei ragadtak lándzsát és a "betolakodókra" sszegezték
Felismertem az arcokat de nem mertem szólni. A keresőim nem voltak mások mint a szeretett barátaim az igazgatónő Will és az osztályfőnökünk Mrs. Troun.
- Kik vagytok? És mit kerestek itt? - rejtett háta mögé Klen. Én engedelmesen össze húzódtam de azért válla mellett néztem a történéseket.
Sorban mindenki felfedte az arcát. Majd az igazgatónő Szólt.
- Ashley Medltont keressük! Itt van? - Nézett körbe aggodalmasan.
- Már a fajtájával van! Hagyják őt! - ellenkezett Klen.
- Ugyan kérem! Nagy szükségünk van rá! Az iskolánkban azóta sem uralkodott ilyen harmónia ilyen biztonság mióta a Szülei Sparsk uralkodói nálunk tanultak!
- Maga ismerte a szüleimet? - léptem elő Klen háta mögül.
- Áhh csak hogy meg vagy Gyere csak ide! - nyújtotta a kezét a vén szatyor.
- Csak ne olyan hevesen! - libbent egy díszes pálca a vénség és közém.
Felnéztem mire egy idősebb férfit pillantottam meg.
- A nevem Alafonaz Daurk! És a magáé bizonyára Demetria Rose Meed!
- Igen! Na de most ha megbocsát...
- A lány nem megy sehová! - vágott a szavába Alafonaz. - A fiamnak tervei vannak vele.
- Apa ne... - súgta oda Alafonaznak Klen. De ezt kb senki nem hallotta.
- És ki a maga fia? - szúrt közbe a dühös igazgató.
- Klenon Daurk! Fiam! Merre vagy? - azzal Klen oda battyogott az apjához.
Még egy ideig folyt a vita aztán úgy gondoltam én is közbe szólok. Át furakodtam a vitázó népen.
- Halihó Emberek! Úgy veszekedtek rajtam mintha az utolsó süti volnék! Hát nem! Először...Alafonaz! Mesélj nekem Sparksról és a Szüleimről.
Ez itt Sparks. A rég rejtett világ...a sárkányok világa. Mi mind Olyanok vagyunk mint te!
" Minden tökéletes volt! A sárkányok tisztelték a többi szörnyet ám egy sötét nap a különböző fajok elkezdték ócsárolni a sárkánynépet így Oriter az apád, Sparks uralkodója úgy döntött hogy elzárja a világ elől. Így kerültünk ide.
- Mesélj a szüleimről! - vágtam póker arcot.
- Nem mondhatok semmit! Viszlát ifjú hercegnő! - azzal ellibbent.
- Hagyd csak! Inkább Menj vissza! - hajtotta le a fejét Klen.
- Nem.... - leheltem oda a fiúnak.
Ő hirtelen megölelt majd mit tehettem volna gyorsan vissza öleltem.
- Még vissza jövök! - súgtam a fülébe.
- Remélem is! - súgott vissza.
Mikor elengedtük egymást csatlakoztam a keresőimhez, Köztük a dühtől égő Willhez.
Átváltoztam sárkánnyá és a hátamon Mindenkit kivittem. Mikor visszaváltoztam szinte mindenki odajött hogy milyen tök jó faj vagyok és hogy végre Kiderült mi is vagyok! Hát igen... Aztán jött a fekete leves. Ugyanis Will hátra hívott.
- Khm... Beszélhetnénk? Kettesben! - emelte ki az utolsó szót és szúrósan Amiere nézett.
- Pe-persze... - remegve mentem hátra majd vártam az ítéletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése