a szobába. Az oldalán Will volt. Miért nem csodálkozok?! Üres tekintettel néztem őket.
- Ohh...Te? - kérdeztem flegmán.
- Neked is szia Ashley! - mondta lekezelően. Na álljunk csak meg! Neki mi joga felháborodni?!
- Várj...Ti ismeritek egymást? - lepődött meg Amie.
- Igen...ismerjük! De várj nem úgy volt hogy Fiúk nem jöhetnek be a lány kollégiumba? - tettem a kezem csípőre és szúrós pillantásokat vetettem Will felé.
- Hahaha! Ez hülyeség! Bármikor átmehetünk! - nevetett mit sem sejtve Amie.
Will nem mondott semmit csak lehajtotta a fejét és valamit motyogott.
- Szeretnétek ha magatokra hagynálak Benneteket? - nézett rám aggódva.
- Ugyan értem nem kell abbahagynotok a csodás estét! - néztem ismét Willre.
- Nézd Ash! Nem vele volt randim! - nézett bűntudatosan.
- Aha... Akkor kivel? - néztem rá szúrósan.
- Kean-nel!
- Értem...akkor ő mit keres itt? - mutogattam.
- Ő csak beszélni akart veled! Úgy hogy én megyek is. - Amie intett majd bement a szobába.
- Nos? Miről akarsz velem beszélni? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Figyelj! Sajnálom hogy tegnap úgy lekoptattalak nem volt szép tőlem! - hajtotta le a fejét.
- Hát igen...!
- Azért ráztalak le tegnap mert volt egy kis dolgom... -mondta zavartan a tarkóját vakarva. - Kérlek ne áruld el senkinek! - azzal Közelebb hajolt és belesúgott a fülembe.
- Oké...azt hiszem értem! - adtam be a derekam.
- Ohh! Köszönöm hogy nem haragszol! - ölelt át. Nem tudtam mit csináljak hát vissza öleltem.
Kicsit meglepett de úgy néz ki jól el leszünk!
Miután Will távozott bementem a szobába és onnantól boldog voltam.
Eltelt egy hónap, összebarátkoztam Kikivel, Amievel, Willel, Fedel, Daniellel, és Nitaval.
Szinte egy bandát alkottunk. Héten mint a gonoszok! Há!
XxxX
Amie egyik délután az asztalára borulva fogadott. Vajon mi lelte? Tettem fel magamnak a kérdést.
- Ash...kérlek mond hogy jó szervező vagy! - nézett rám könyörögve.
- Hát egyszer kétszer összedobtam bulikat amikre a fél város elakart jönni.... -mondom szerényen mosolyogva mire Amie a nyakamba borult amolyan "életmentő vagy!" Módon.
- Köszönöm!
- Na lássuk mit kell alkotnom?! - majd elkezdte sorolni a teendőket. - Várj ha jól értem MA Estére össze kell dobnom egy partit ami a barátodnak Kean -nem a születésnapja lesz ami mellesleg a 3000.???
- Igen...
- Akkor meg mire várunk? Hívd össze a csapatot én addig Elmegyek bevásárolni!
- Oké! - majd emberi testét felülmúlván futott le a fűzfákhoz.
Én megvettem mindent ami csak szükséges majd mire vissza értem a szobánkba az egész csapat ott volt.
- Először is... Hol akarod a partit? - fordultam Amiehez.
- Hát..benyaltam magam az igazgatónál így megengedte hogy az aulában szervezzem meg. - mosolygott elégedetten.
- Nagyszerű! Nati te csinálod a kaját, Kiki te a díszítést,... - kiosztottam mindenkire a feladatát és így robogtunk le az aulába.
Mire mindent elintéztünk már pont idő volt így gyorsan "parti ruhákba" öltöztünk majd újra vissza mentünk az aulába ahol azonban nem volt senki...hát igen ha nem hirdeted meg a bulid a kutya se fog eljönni rá!
- Will....kérj ceruzát! - ezen mindenki felröhögött csak a mi drága Williamünk nem értette. - Ha ceruzát kérsz a lányoktól minden szögből mint a dárcnál..úgy fognak a ceruzák jönni...a lányokkal együtt! - mindenki nevetett és végre Willnek is leesett a tantusz. Így játszva a sértődöttet elfordult tőlem.
- Na komolyodjunk el! Will te szólj az égieknek!
- Daniel! Üzenj körbe a diákoknak!
- Fed! Hívd össze a zombikat!
- Kiki! Mivel szellem vagy át tudsz menni a falakon és eltudsz tűnni..Ügye?
- Aha! - fekete lelkesen Kiki.
- Akkor tiéd a hangos bemondó! - navigáltam a kis csapatunkat. - Amie! Te tartsd fel Kean-t! És Nati! Te szólj a vízi lényeknek!!! - osztottam a feladatokat de mindenki rám nézett.
- És te? Te mit csinálsz? - kérdezte Daniel.
- Hohóó! Én a szervező vagyok! - röhögtem fel majd komolyodtam el újra. - Na jó nem én az éppen alvó diákokat fogom felverni akihez nem jut el egyik értesítés sem! - erre mindenki rá bólintott majd elkezdtünk szaladni. Mindenki a maga dolgára. Végeztünk. Lerogytunk a puffokra és egyéb ülő alkalmatosságra. Mivel persze én végeztem a Legkésőbb így engem kitúrtak. Ám mit sem zavartatva magam leültem a Földre és hangosan ziháltam.
- Gyere ide na! - Will csúszott arrébb az igen csak kicsi puffon. Feltűnt hogy a szárnyai nyitva vannak....a kis csaló!!! De igaz én adtam a feladatot de akkor is! Az ideéréshez már nem kellett volna!
- Nem megvagyok én itt! - ellenkeztem de nem tudtam felállt, felkapott és Leült velem az ölében. A többiek csak mosolyogtak de én ráztam a fejem! Will csal egy barát....talán egy túl jó barát! De nem.. Ő akkor is csak egy barát. Will azonban megcáfolva a barát elméletemet át karolta a derekam és a homlokát a hátamon támasztotta. A szárnyait lelógatta a combom mellé, mind két oldalról. Én végig simítottam hófehér szárnyán mire megborzongott.
- Na hagyjuk a gerle párt...vagyis a gerlét meg a lányt! Héj ez rímelt! - ujjongott Daniel. Hahaha!
Szépen kiszállingóztak a kis szobából.
Mire Will hirtelen fordított egyet rajtam így én süllyedtem bele a puffba és Ő volt felettem.
- Will...mit csin...- nem tudtam végig mondani mert befogta a számat.
- Ha tudnád milyen rég várok rád! - engedte el ajkaimat. De nem volt sokáig nyugtom. A keze helyett most a szájával tapasztotta be az enyémet. Én kikerekedett szemmel hagytam hogy csókoljon.
Csak tudnám miért?! Hiszen ő majdnem a legjobb barátom nem akarom holmi hülyeség miatt elveszíteni!!! Hát vissza csókoltam de csak hogy beletudjak harapni az ajkába. Hát nem jött be az elméletem mert ezzel belelkesedett és elkezdett kalandozni a keze. Na jó élveztem. Egy kicsit. De akkor is! Ő az egyik legjobb barátom!
Eltoltam magamtól mire egy kicsit meglepődött majd leesett neki hogy mit csinált.
- Jézusom Ash! Sajnálom! Nem...nem akartam...csak...tudod.. - nem hagytam hogy végig mondja. Megöleltem. Ő először meghökkent majd belefúrta fejét a nyakamba (hátamban mert így is lábujjhegyen álltam!)
- Nincs semmi gond! Csak nem akarlak elveszíteni! - fogtam meg a tarkóját..azt "simogattam".
Eltolt magától de épp csak annyira hogy a szemembe nézhessen.
- Soha! Soha sem fogsz engem elveszíteni! - megenyhült a tekintetem és megcsókoltam.....nem tudom hogy miért...de megcsókoltam! És jó volt. Nagyon jó!!! Will is vissza csókolt de ennek a kis csók csatának az ajtó nyitódás vetett véget. Gyorsan szétugrottunk majd zavarónkat néztük...Egy Számomra ismeretlen lány volt az kinek a szeme csak úgy égett a dühtől.
- Lori...mit keresel te itt? - kérdezte lefagyva Will.
- Ohh Will drága! Én is kérdezhetném tőled ugyan ezt!
- Ooo...én azt hiszem inkább megyek!
- Ne! Miatta nem kell! - mondta kedvesen Will. - Lori! Kérlek távozz!
- Ugyan ez egy parti! Miért mennék el? Főleg ha te is itt vagy!
- Na jó én tényleg megyek! Will kint megvárlak! A pultnál leszek! - majd semmi köszönés csak leléptem...nem nem akarom! Tudtam hogy ez lesz! Nem baj...nem lesz semmi Willel! Ezt jobb ha elkönyvelem magamnak. Ő csak egy barát. Ő csak az a túl jó barát. Ő csak az első csókom tulajdonosa! Ő csak az aki egyszer velem egyszer meg valami Lorival van...
Nem mentem a pulthoz, nem vártam meg... Nem voltam rá képes. Egy páran leszólítottak kifelé menet de nem érdekelt. Csak mentem kifelé. Az aula előtt leguggoltam és fogtam a fejem. Hogy? Ez hogy lehetett?
*Will szemszög*
Utána akartam menni...de tényleg! De Lori vissza fogott, azt akarta hogy hallgassam végig.
- Mit akarsz? - néztem szúrós szemmel a lányra.
- Ugyan..Ugyan! Will...! - közeledni kezdett felém majd átkulcsolta kezét a nyakamon. Nem volt erőm ellenkezni. Belecsókolt a nyakamba. Nem! Az előbb Ashleyvel csókolóztam! Nem akarom elveszíteni! Jó barát! Talán túl jó!
De nem! Ő csak egy barát! Akit lekaptam.... Ohh a francba! Miért?
Ellöktem magamtól Lorit kirohantam a pulthoz de nem volt ott. Megkerestem Amiet aki arckifejezésemet látván szó nélkül az ajtóra mutatott.
Kirontottam és megláttam Ashleyt. Átöleltem majd megfogtam a két vállát és elkezdtem vele tárgyalni.
- Ez nem lehet! Nem csinálhatjuk! Jogosan üvöltheted le a fejem elvégre az előbb lekaptalak most meg ez...én se élvezem csak hogy nekem a barátságod sokakkal fontosabb mint hogy egyszer csak egy hülye tett miatt elveszítselek! Szóval...barátok? - tártam szét ügyetlenül a kezeim.
- Barátok! - bólintott Ash majd megölelt.
*Ashley szemszög*
Vissza mentünk a szobába beszélgetni de Lori már addigra Elment. Mindenki jól érezte magát csak mi beszélgettünk önfeledetten a kis szobába. Ami azt hiszem eredetileg egy raktár volt vagy ilyesmi... Csak átalakították a diákok.
Egyszer csak sikítást hallottunk kintről. Kirohantam megnézni mi az hát Lorit leöntötték punccsal...Hahaha!
Mindenki szakadt a nevetéstől.
Erre a dühös lányt felpofozta ruhája tönkretevőjét majd kifutott az épületből.
( írói megjegyzés: Innentől lesz két társam akik ha elfogy az ihlet befejezik vagy épp segítenek a blog írásában! Innentől az ő művük!)
Willel egymás mellet álltunk még egy ideig majd össze szedtem bátorságom és halkan megszólítottam.
- Mi van közted és Lori között? - néztem rá szívszorító tekintettel.
- Mi..? Jah..hát...áhh...mindegy! - Will csak hebegett-habogott.
- Nem mindegy! Kérlek mond el! - kérleltem de mintha meghalt volna. Csak egy-két perc múlva válaszolt.
- Lori csak....csak egy..egy régi ismerős..! - mondta bár nem túl meggyőzően.
Sejtelmesen néztem rá vajon igazat mond-e mert az a lány nagyon úgy tűnt akar valamit tőle.
lehajtottam a fejem és feltettem egy újabb kérdést.
- És te még mindig szereted? - kérdeztem a lehető leghalkabban remélve hogy nem hallja meg ám nem volt szerencsém.
- Nem! Dehogy is! Nem! - próbálta magát menteni.
- Pedig nagyon úgy tűnt...tudom tudom! Semmi közöm sincs hozzátok csak... csak... - nem tudtam befejezni mert valaki elszakította a ruhám...
*egy-két perccel korábban*
Két lány közeledett felénk halkan beszélgetve de nem nagyon érdekelt. Inkább Willre koncentráltam hátha megszólal.
- ...egy régi ismerős! - eszméltem föl.
A két lány elhaladt mellettünk de pont a pultnál megálltak . Tovább nem foglalkoztam velük.
- És te még mindig szereted?
- Nem! Dehogy is! Nem!
- Pedig nagyon úgy tűnt...tudom tudom! Semmi közöm sincs hozzátok csak... csak...- ekkor a lány elesett a lábamban és a ruhámba megkapaszkodva letépte annak alját. Sikítva pattant fel és szája elé tette kezét.
- Uram isten! Ne haragudj! Véletlen volt! Sajnálom! - hebegte a lány.
- Ugyan semmi baj! Inkább csak kísérj föl átöltözni aztán el is intéztük. - mosolyogtam rá kedvesen.
út közben kiderítettem róla egy két dolgot...köztük például hogy Luna a neve a legeslegjobb és egyetlen barátnője Dia. Nem nagyon társaságiak erre a bulira is csak Kean miatt jöttek el.
úgy döntöttem nem megyek vissza le. Csak Luna lelkére kötöttem hogy szóljon Willnek és Amienek hogy ne várjanak rám nem megyek. Így feküdtem le aznap este....
Azonban nyílt az ajtó és nem láttam mást csak egy fehérr hajkoronát. Elmosolyodtam. Will volt az... Óóó hogy itt mi lesz még?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése