1. fejezet Avagy minden egyszerre

Amikor leszálltam a gépről gyönyörű de egyben irtózatos látvány fogadott. Szép volt a táj meg minden....de anyukám sehol sem volt. Kétségbe esve kerestem, kapkodtam a fejem jobbra balra, de hiába ELTŰNT! Egyszer csak két hideg kezet éreztem a vállamon. megpördültem és szembe találtam magam azokkal a hideg, hátborzongató sárga szemekkel... Jhon!

Zihálva vettem a levegőt, csupa izzadság voltam. Már megint egy rémálom! Mikor lesz már ennek vége? Nem akarom ezt! A régi barátaim a másik világban én meg itt vagyok...egyedül!

Nem találtam meg soha az átjárót...lehetetlen több száz ezer elf őrzi minden oldalról! Annyira mehetnékem van! De nagyon!!!

Ránézek az órára, hajnali egy. Nagyszerű. Óóó az én szerencsém!

Kikászálódtam az ágyból meg dörzsöltem a szemem és elindultam kifelé. a pici lakást amit kaptam: "túlélésnek" Hááát...hogy is mondjam szép szóval...elég takaros! De én még így is haza vágyom. Nem hiányzik ez most nekem. Hogy én legyek a különcke, az új vér!

Nem!!! Nem lesz ez! Kedvesek lesznek és örömmel fogadnak majd be...remélem! Csináltam egy jó meleg teát majd leültem nézegetni a...Fajták könyvét! Érdekelt hogy én mégis milyen szörny vagyok. Elvégre szárnyaim nincsenek, tündér vagy angyal nem lehetek, fogaim füleim nincsenek hát vámpír, farkas nem lehetek, van szilárd testem így a szellem is kizárva. A szüleim sem mondtak semmit hogy én most úgy tulajdon képen ki vagy mi vagyok?!

XxxX

Hétfő...a világ legrosszabb napja. ráadásul vége a szünetnek. Ennél szörnyűbb sem lehet... Jah de várj! Új diák leszek...Hurrá!

Felvettem az akkori szerrelésem ami így nézett ki:  

Úgy gondoltam nem leszek túl kihívó de stílusos.

Le mentem reggelizni. Csináltam gofrit, meg egy bögre kakaót. Nem túl felnőttes de én így szeretem! Miután végeztem fogtam a táskám és elindultam a suliba. Mivel én a birodalom túl oldalán lakok buszozhatok egy jó 10 percet. Felszálltam a buszra ami persze dugig volt. egy kislány felemelte a a táskáját előttem és intett hogy üljek le nem szólt hozzám ami talán jó is.

XxxX

Mikor beértem a suliba rögtön kiszúrt magának a vén szatyor...aki mellesleg bozsorkány...pompás! Szóval ha bármilyen bajba keveredek akkor számíthatok rá hogy a macskája leszek!

- Üdvözlöm Miss. Medllton! - köszöntött és a mellette Ácsorgó fiúra intett. - Ő itt William! Ő fogja magát körbevezetni! - mondta majd el is tűnt.

- Hát...Szia! - kezdtem a beszélgetést. - Ashley vagyok! 

- Szia! Az én nevem már hallottad! - kacsintott rám majd intett. - Gyere intézzük el aztán hagylak.

- Héj! Senki nem mondta hogy nem jó a társaságod! - mosolyogtam rá kedvesen aki erre bólintott.

- Rendben... Nos! Ez itt a sulikert -vezetett el egy hatalmas fákkal teli parkba. - Az meg ott a Kon.

- Kon?

- Kon.. Mint Kova, Olark és Nux. Ezek az leghatalmasabb szörnyek a világon és egykoron itt győzték le a sötétséget. Azóta hívják így az erdőt.

- Értem.

Körbevezetett mindenhol mire a lánykoleszhoz vezetett (újra). Fönt...a..azt hiszem a 3.- on lesz a szobád! Kerítsek neked egy lányt aki felkísér?

- Miért nem te kísérsz?

- Fiúk nem mehetnek be a lány kollégiumba ahogy a lányok sem a fiúba.

- Értem.. nem kell senki boldogulok én egyedül is. Szia! - majd sarkon fordultam és berohantam. Nem értem a reakcióm, végül is nem is olyan helyes....vagyis de de semmi esélyem nincs nála! De akkor is rosszul esik ha csak így lepattintanak! Inkább mondja a szemembe de ilyen árverést hogy: " Nem mehetek be bocs! Ez a szabály!"... Aha...Persze! Paraszt!!!

Dühömben csapkodtam a lábam úgy ballagtam fel a 3.-ra...ami megjegyzem piszok hosszú ideig tartott.... Találomra benyitottam egy szobába mire egy szőke lány látványa fogadott

Aranyos volt. Olyan kellemesen szelíd és bájos.

- Szia! Eltévedtél? Ha gondolod körbevezethetlek! A nevem Kiera Torn de szólíts csak Kikinek! - hadarta el. Mintha nem is ugyan az a lány lenne mint aki az előbb az ágyon ült. Ez a lány bolondos szeleburdi és nagyon nagyon sokat beszél.

- Szia! Az én nevem Ashley és nem tévedtem el csak nem találom a szobám...tudod új vagyok itt!

- Hahaha! Levágtam! Karon ragadott és az ajtókat sasolva lebegett mellettem. Igen...mint Kiderült ő szellem nagyon szereti a szüleit és bármit megtenne értük.

- Itt is vagyunk! -Állt meg a 23 -as szobánál!- Ashley Medllton és Amie Fulton.

- Köszi! Innen oké! Örültem! - vetettem oda majd beslisszantam az ajtón.

Egy kedves kinézetű barna hajú lila szemű lány jött ki a fürdőből (feltételezem) és a szemét törölgette. 

- Ohh! Szia! Már itt is vagy Ash?

- ...te honnan...honnan tudod a nevem? - kérdeztem teljesen meghökkenve.

- Jajj Milyen udvariatlan vagyok! A nevem Amie! - majd kezét a szíve fölé helyezte és meghajolt. A vámpír kézfogás.

- Amie..én nem vagyok vámpír! - mosolyogtam rá.

- Persze hogy nem vagy...csak tudom hogy senki sem tudja mi vagy ezért gondoltam a legnépszerűbb köszönést alkalmazom a szörnyek világában.

- Hogy érted ezt? A szörnyek nem így beszélnek magukról.

- Én ember vagyok Ash! -mondta higgadtan. Na itt elvesztettem a fonalat. Ezért elmagyarázta nekem az Egész storyt.

Hát mit ne mondjak...besötétedett mire végzett az egésszel. Tetszett hogy kitárta nekem a lelkét pedig gyakorlatilag idegen vagyok neki. Azt hiszem jó barátok leszünk mi ketten.

Egyszer csak kopogtattak és egy magasabb női hang hallatszott: " ÚJONC AVATÁS!!!"

Amie azonnal fogta kitárta szekrényét és valamit keresett...nekem!

- Az újonc avatás azoknak szól akik most első évesek vagy most jöttek az iskolába.

A végzősök ellen harcoltok....ezzel! - nyomott a kezembe egy kardot. - Jah..és ezt kell viselned mutatott egy női fényes páncél ruhára....pazar. Gyorsan felvettem majd Amie segített nekem..lemenni az aulába.

Ott rögtön kiszúrtam a "társaimat". 

Viszont csak 3 végzősnél volt kard. Tán átadják majd másnak vagy mi?

- Nos... Mint tudjátok erre a beavatásra minden évben szakítunk egy kis időt. Név sorrendben megyünk és akit legyőznek az bár újra próbálkozhat nem a végzősökkel hanem velem fog harcolni! - mondta egy magas erős nő...hogy honnan tudom hogy erős? Ujjatlanban volt így kivillantotta a közel comb méretű (na jó inkább csak az én combomnak felel meg de akkor is) hatalmas karjával ilyen hatást kölcsönzött.

- Érthető?

Mindenki elkezdett dumálni mire a nő a kardját megforgatta és bele csapott a levegőbe.

Ezzel elkezdődött a harc. A kis idióta első évesek  fogták lendületből neki rohantak a végzősöknek akik mindössze egy kard suhintással vissza lökték a több tucat elsőst. Ők elszontyolodva kullogtak a nőhöz ki mosolyogva várta őket. Volt valami benne amitől kirázott a hideg. De nem elmélkedhettem sokáig mert megkocogtatták a vállam. Megpördültem  de rögtön forgatnom kellett a kardot mert a legkisebb srác a 3 közül nekem ugrott. Levertem a támadást de nem nyugodhattam. Hirtelen jött a másik én meg letettem a kezem a Földre leguggoltam és vártam. De nem jött. Felnéztem és láttam hogy a srác előttem áll és tátott szájjal bámul. Egy rózsaszínes sárgás buborék volt körülöttem mint védő pajzs, így hát neki rugaszkodtam a 3.-nak. Vele már nem volt olyan könnyű de végül is sikerült legyőznöm. Lazán kisétáltam majd még az ajtó előtt visszanéztem, eltűnt a buborék és mindenki..szó szerint MINDENKI tátott szájjal bámult. Nos..ezen is túl vagyok!

fent a szobámba...bocsánat szobánkba, levettem a páncélt és vissza tettem a helyére. 

- Ilyen gyorsan? Ráadásul semmi sérülés? Vagy nagyon profi vagy vagy bénákat adtak! - mért végig alaposan. Én csak megrántottam a vállam és bementem a fürdőbe. mikor végeztem az esti elengedhetetlen dolgaimmal elkezdtem kipakolni. Amie látta hogy nehezen boldogulok így segített nekem. Nem egy oltást kaptam a  pakolássommal kapcsolatban. Ez van! Nem ezért kell szeretni.

- Ashley...Lenne egy kérdésem! 

- Mi a baj Amie? - kérdeztem aggódva.

- Randim van ma este és... kéne a segítséged. Nem tudok dönteni! - "sírta" keservesen. Én meg belementem. Kisminkeltem, megcsináltam a haját majd oda adtam a ruháját. A végeredmény valami mesés lett.

- Köszönöm! 
- Ugyan! - beszélgettünk még egy kicsit majd felpattant hogy neki mennie kell.
Én kidőltem az ágyon és csak néztem a plafont. Egyszer csak elnehezedett a szemhéjam és elaludtam.
Egy újabb rémálom következik!