- Mégis mi volt ez? - kérdezte Will.
- Miről beszélsz? - védekeztem.
- Nagyon is jól tudod miről beszélek! - háborodott fel.
- Félre érted! A tóban aludt lent az átjáró alatt. Felébredt és megmutatta Sparksot. Majd kezelte a sebem és Ennyi! Nem történt semmi! - magyaráztam el neki.
- Ohh...értem! - hajtotta le a fejét. - Sajnálom hogy kételkedtem benned!
Ezután nem történt semmi csak csendben vonultunk vissza a suliba.
Amikor megérkeztünk nem engedett el az igazgató. Beszélni akart velem. Na..de miről?
- Tudnia kell hogy amit csinált az megengedhetetlen! - rivalt rám.
- Na de...mit szóltak volna ha visszajövök egy hatalmas sárkány formájában?! Főleg úgy hogy nem tudtam hogy változhatok vissza.
- Ez az utolsó alakalom hogy eltekintek az iskola kerülés miatt! Viszont..lenne egy kérésem! Mivel feltárult Sparks világa szeretnénk meghívni a bálra az ottani diákokat.
- Na de...ehhez mért kellek én?
- Mert maga az egyetlen akiben megbíznak..! Alakulj át és vidd el a hírt! - Közölte a vén szatyor..na jó annyira nem öreg..de azért mégis! Na!
Átalakultam és átadtam az üzenetet. A sárkányok Elfogadták az ajánlatot így több százan mentünk vissza. A suli előtt mindenki felvette eredeti alakját és bementünk az épületbe. Voltak akik a mieinkhez mentek volt aki az erdőbe és voltak kisebb csoportok akik csak úgy beszélgettek.
XxxX
A folyosón mászkáltam mikor megszólalt a hangos bemondó.
"Figyelem! Figyelem! A vendégeink miatt hogy ők is részesei lehessenek a minden évben megrendezett bálnak elhalasztjuk a kitüntetett napot. Így nem kedden hanem szerdán tartjuk meg a bált! Ennem érdekében a holnapi tanítási nap elmarad! Köszönöm a megértést!"
Éljen! Egy nappal tolódott! Legalább lesz időm elmenni a divatguruval Natival vásárolni!
A nap következő része nem telt valami izgisen. Órák szünetek.. Uncsi!
Elindultunk vásárolni de mielőtt bárki kilépett volna a főbejáraton megint felcsendült a hangosbemondó
"Kérek minden diákot haladéktalanul az aulába! Ismétlem! Minden tanuló haladéktalanul fáradjon az aulába!"
Lerohantunk a lányokkal és csodálkozva néztük a színpadon lévő igazgatónőt a tanárokat és egy hatalmas fekete vászon tasakot.
- Üdvözöllek titeket! Annyi lesz a teendő hogy mindenki fel jön névsor szerint és húz egy nevet! Természetesen ez a lányokra vonatkozik! Fiúk! Elmehetnek! Viszont! Mindenki húz de csak akkor nézhetnek bele hogy ha a végére értük! Tudniuk kell hogy akit húztak vele kell menniük a bálra! Minden diák neve benne van a sárkányokat is beleértve. - Ekkor egy csomó lány felsóhajtott és ábrándozva néztek a kiáramló sárkányfiúk után.
Egy pár lány még volt Előttem..aztán én következtem. Kavartam kevertem a papír fecniket mire kihúztam egy fehér félbehajtott igen csak jó illatú darabot. Elrejtettem a markomban és a tömeghez sétáltam.
Sorban ment mindenki majd mikor az utolsót is Kiosztották engedélyt adtak a belenézésre.
Voltak öröm könnyek....kétségbeesett fejek...ugyan akkor értetlenek is mert vagy nem ismerték vagy nem is tudták hogy van.
Tőlünk mindenki megnézte csak én nem.
- Xen Root?! - lepődött meg Luna.
- Darius..? - hőkölt hátra Cass. Én szúrósan néztem rá..de szegény észre se vette.
- Ki az a Luca??? - képedt el Diana.
- Jujj az a cuki végzős elf srác nem? - örvendezett Luna.
- Nekem Will! - Hallottam kicsit távolabbról a hangot. Megfagytam. Oda kaptam a fejem Lori pörgette a papír fecnit a kezében Will kézírásával.
- És neked ki? - rángattak a lányok.
Kibontottam a papírt. És gyöngy betűkkel helyezkedett el rajta a név:
- Na! Mond már! - rángatott Kiki.
Én a kezükbe nyomtam a papírt mindegyik fej le..kis idő után fel!
- Most inkább Menjünk vásárolni!
- Rendben! - éljeneztek a lányok.
XxxX
Nati Mindenkit beküldött egy-egy adag ruhával én felvettem az elsőt ami egy igen furcsa darab volt
Olyan középkori harcosnőre hasonlítottam.
Nati értékelte az első felvonást de egyik sem volt az igazi így vissza mentünk.
A második ruha egy kicsit konzervatívabb volt
De ez Nari elmondása szerint túl sokat takar. Lunának azonban sikerült a választás így ő a korlátra támaszkodva várt rám és Cassra.
Már csak én maradtam. Még próbáltam párat mire rá akartam egyre ami nem eresztett.
Egy szép kis buggyos ujjú halvány rózsaszínes lilás ruha.
Mindenki győzött meglett a ruha.
Nevetve és beszélgetve mentünk vissza a suliba.
Mikor Beléptem a szobánkba Amie kitörő örömmel fogadott. Beszélgettünk majd halk kopogás zavarta meg eszmecserénket.
- Majd én intézem! - pattant fel Amie meg sem várva a válaszom kinyitotta az ajtót.
Klen állt ott kacér fél mosollyal az arcán.
- Én...ohm..hallottam hogy engem húztál! És gondoltam...akkor - dadogott.
- Inkább.. Beszéljük meg kint! - mosolyodtam el.
Ki mentünk a folyosóra és elkezdtünk beszélgetni. Nem olyan soká komolyra terelődött a szó.
- Szóval...miről szeretnél velem beszélni? - fordultam a paradicsom piros fiúhoz.
- Hát...hogy....van kedved velem eljönni a Rock hegyhez? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Persze! - mentem bele örömtől csapongva.
- Nekem viszont most mennem kell! - pillantott az órájára.
- Ohh..rendben! - szállt el a jókedvem egy csapásra.
- Szia! Majd még találkozunk! - kacsintott rám.
- Szia.. - éreztem hogy elpirulok.
XxxX
Elérkezett a bál estéje.
Felvettem a ruhám és vártam. Úgy beszéltük meg Klennel hogy 7-re jön értem.
Klen Megérkezett pontban 7-kor. Egyszerű öltöny volt rajta ám ez is jól állt neki.
- Lélegzet elállítóan szép vagy! - dicsért majd megfogta a kezem és meghajolt.
- Ohh köszönöm! - pukedliztem.
Elindultunk egymásba karolva. Mikor leértünk már Szólt a zene mindenki táncolt hát mi is belevetettük megunkat.
A legtöbb lány éktelenül táncolt a helyes fiúk mellet főleg azok örültek, akik a Sparksi fiúk párjai voltak. Persze nem minden lány volt ilyen boldog! Egyesek fapofával álltak keresztbe tett karokkal mint például Cass, Luna és Diana.
*Luna szemszög*
Uram isten ki ez a gyerek nem is ismerem. Miért miért miért? Na de a többi lány is táncol, na jó próbáljuk meg!
-Szia. - hangzott el a köszönés rekedt hangon.
-Hello. - köszönt vissza. - Ohm van kedved..velem? -dadogta. Majd inkább csak felém nyújtotta a kezét, én rábólintotam így elvonszolt a parkettre és elkezdtünk táncolni.
*Lori szemszög*
Willt kaptam egészen véletlen, de ez pont a javamra szolgál! Most végre meg járja az a kis.... Fogadok Ash milyen féltékeny lehet!
Ekkor Will zökkentette ki gondolat menetem.
-Lori! nem akarlak megsérteni, de... ez csak egy egyszeri alkalom a véletlenség műve. Kérlek ne éld bele magad túlságosan!
- Jól van, ne aggódj !-néztem rá aljas tekintettel.
Mi az hogy egyszeri alkalom? Nem értem! Felrobbanok!
*Diana szemszög*
Ömmmmm....... Ez ki?? Most mit csináljak megőrjít, nem ő ne történjen félreértés hanem ez az egész.
A nagy gondolkozásom közepén meg szólalt Luca.
- Táncolunk?
- Öhmm... Igen persze hogyne izééé.. ja! - fejeztem ki magam eléggé hülyén.
*Cass szemszög*
Jajj ne ő Darius?? Már egyszer vissza utasítottam ez így eléggé kínos.. Oh de olyan helyes! Mit tettem ellened teremtőm??
- Szia.. - köszönt nekem halkan és óvatosan. Mintha tartana valamitől. Most remélem más hogy alakul.
Felhúztam a szemöldököm és bólintottam, hát nem túl meggyőző de ez van.
Aztán meg fogta a csuklóm behúzott a parkettre és táncoltunk.
*Ash szemszög*
Végre egy lassú szám következik, ilyenkor közel kerülhet egy ember a másikhoz, de nekem ott van Will... de Klent is megismerném! Amikor elég közel kerültünk egy máshoz és készültem Beletemetni a fejemet a nyakába, egyszer csak közénk lépett egy nagy szőkség. Hátulról a vállamat két jég hideg kéz fogta meg és húzott el. Mikor elég messze kerültünk Luna és Cass állt velem szembe.
- Normálisak vagytok?
- Mi igen..te viszont..... - felelte Cass.
-Will egész végig téged nézett - vágott a szavába dühösen Luna.
- Jó jó! - mentegetőztem annak érdekében hogy vissza mehetek.
Mikor végre elszabadultam a lányoktól Klen aggódva szólított meg.
- Minden rendben? Mégis mi volt ez?
- Hát csak beszélgettünk tudod.... olyan...olyan csajos dolog, igen csajos dolgokról! Na meg ők ketten nem éppen a legnormálisabbak! - tereltem.
- Hát jó - próbálta Klen elhitetni saját magával a lehetetlent.
Ekkor a zenét egy hatalmas sikoly törte meg. Na persze! Bárhol felismerem! Lori...!
Minden tekintet ráirányult. Eközben nagy kacajok hallatszottak. Valaki rálépett a ruhájára és az annyira elszakadt hogy pár centi hiányzott és eskü kint van a p*csája. Majd csak a vér vörös fejű Lori kopogásait hallottuk ahogy kiszalad.
Ezután folytatódott a tánc megint lassú szám következett. És megint beleestem a hibámba, megint bele akartam bújni Klen nyakába de ismét nem sikerült. Mikor felnéztem az izmos hátú Willt láttam magam előtt. Arrébb lökte Klent aki értetlenül nézett.
Nagy léptekkel tartott a hátráló Klen felé. Ekkor Cass ráugrott a hátára akadályként és próbálta lefogni, de ez nem sikerült. Hamar ledobta. Ekkor Luna csimpaszkodott rá a lábára és Kiki is oda rohant segíteni de a két lábon csüngő lány sem tartotta fel sokáig. Őket is ledobta. Klen nem tudott már hátrálni mivel mögötte volt a fal. Will odament és ráordibált:
- Ő az enyém takarodj ki az életéből te semmirekellő kis gyík!
- Minek nevezték? - kérdezett vissza Klen.
- Jól Hallottad. Egy kis semmirekellő GYÍK VAGY! - ordíbálta Will. Erre a mondatára minden sárkány szúrós szemmel nézett rá.
Ekkor már nem hagyta el szó a szájukat csak Will hatalmas keze boxolt bele Klen hasába. Majd Klen felkapta a hátára és ledobta a földre Willt, ám ő se volt rest! Magával rántotta és birkózni kezdtek.
- Botrányos! Ez egyszerűen botrányos! - kiáltozta az igazgatónő. - Állítsák meg őket! Most!
- De hogy? - kérdezte Tereza.
Föléjük léptem felnéztek és bámultak. Will tért magához először így egy hatalmasat ütött Klen arcára.
A következő ütést azonban nem tudta elvégezni. Egy tekergő repkény inda csavarodott rá a kezére. (nem nem figyeletem növénytanon!:3)
Majd jött a többi és Willt teljes egészében felszedte Kelnről. Klen oda rohant hozzám én meg nem tudtam most ennek örülni csak biccentettem egyett ő meg szomorúan lehajtotta a fejét.
- A bálnak vége! - rikácsolta dühösen az igazgató. - Fiúk! Kísérjék fel a partnerüket! Mi pedig... - csúszott a tekintete a szét feszített karú Will felé ahol már sorakoztak a keresztbe font karú tanárok.
Klen megragadott és mindenkivel együtt indultunk kifelé.
- Figyelj...Bocs ho.. - kezdett magyarázkodni de a szavába vágtam.
- Ugyan! Mindenki tudja hogy ez miattam történt! Nem kell se bocsánatot kérned se magyarázkodnod! - néztem rá habár nem akartam szemkontaktust teremteni.
- Én.... Szóval..Biztos hogy szereted Willt? Ő egy vadállat! - simította meg az alkarom.
- Hát.. Igazából....... - dadogtam mire elmosolyodott. - nem tudom! - sóhajtottam egy nagyot.
- Segítsek kideríteni? - kérdezte kacéran. Én meg fel se fogtam amit mondott így érthető volt a reakcióm.
- Mi...? - de mire tovább reagálhattam volna megcsókolt. Édes és keserű, forró és jéghideg csókja elvarázsolt. Mintha egy másik dimenzióban lennék. Átkaroltam a nyakát és vissza csókoltam.
- Hahaha! - tolt el magától én meg meglepetten bámultam rá. - Szóval nem szereted! - vigyorgott.
- Én.... - Mondanom sem kell fülig vörös lettem! Klen meg csak nevetett. Én össze húztam a szemem és megragadtam az arcát. Ő először ijedten majd utána kacéran szemezett a számmal. Én beharaptam ajkam és vártam. Mikor fogta az adást két keze közé vette az arcom és szájon csókolt.
*Cass szemszög*
Mikor elindultunk vissza felé én csak zavartan ám néma csendben battyogtam Darius mellett.
- Figyi..Cass! Kérdezhetek valamit? - vakarta meg zavarában a tarkóját. Na jó be kell látni elég cuki.*-*
- Uhum... - adtam a lehető leghülyébb választ.
- Szóval.. Miért utasítottál vissza a múltkor? - sütötte le a tekintetét.
- Darius... - érintettem meg a vállát. - Nem a te hibád! Csak egyszerűen nem ismertelek! - közben oda is értünk a kolihoz.
- Akkor...van kedved velem eljönni valamikor....egy randira? - kérdezte egyre bátrabban. Én meg persze köpni nyelni nem tudtam!
- Ohm..khm khm! Oké....hát..jó! Rendben! Benne vagyok! - bátorodtam fel én is egy kicsit.
- Szuper! - láthatóan büszke volt magára. Ahhw... De nem hagyott.. Egy csókot nyomott az ajkamra majd felröppent.
- Szia... - mondtam már az üres égnek.
*Luna szemszög*
Miközben sétáltunk vissza Xennel egyre feszültebb lett a hangulat. Nem is tudom olyan túl udvarias...de ahogy a kezünk egymáshoz ért mintha megtört volna a jég... Felnevettünk!
Majd önfeledten elkezdtünk beszélgetni. Esősre fordult az idő csupa sár lett minden. Elkezdtünk szaladni de magamhoz híven megcsúsztam és Xen karjában landoltam. Ahogy tartott két erős karjával egyszerűen elvesztem a szemeiben. Olyan nagyok és kékek! Ahogy a szemein egyszer csak azon kaptam magunkat hogy nagyon NAGYON közel vagyunk.
(Ezt most nem hagyhatom ki!:3 Csak egy kicsit átkukkantunk Xenhez!^^)
*Xen szemszög*
Olyan aranyos ez a lány! Luna mintha teljesen az ellentétem lenne ezért is vonz annyira. Ahogy elcsúszott én ott termettem és elkaptam. Tudtam hogy a szemeimet bámulja így megkíséreltem hogy megcsókolom...
Közeledtünk egymáshoz és ezt ő is észre vette lekapta a tekintetét a számra. Én halványan elmosolyodtam mire megint felnézett. Riadt tekintetében megcsillanni véltem a dilemmát.
Sóhajtott egyet majd lehunyta szemét.
Én nem vacilláltam először egy puszit nyomtam a nyakára majd az alsó ajkát érintve még egyett. Kis hatás szünet és ekkor már ténylegesen megcsókoltam.
Egyszerűen mesés volt. Habár a verekedés rontott az egész napon de így is elmegy! Elbúcsúztam Klentől de miután Beléptem a szobánkba megcsörrent a telefonom.
- Halló? - szóltam bele az említett tárgyba.
- Ha szeretnéd hogy szerelmed életben maradjon...menj a Dolipun völgybe...ott találod! - mondta ezt egy kislány hang.
- Héj! Milyen szerelmem? Milyen völgy...? Miért menjek oda? - akadtam ki.
- Csak Menj...fuss szaladj és meglátod mi kérdésedben van!
- Várj! Mért beszélsz rímekben, ki vagy te?
- Én Zamaer vagyok de hívj csak Zamának..én vagyok az kinek nincs arca de még is olyan mintha volna!
- Örvendek Zama! Most elmesélnéd hogy mi is volt ez? - kezdtem tárgyalni.
- Miért meséljek ha netudom neved...
Bár mindent tudok rólad, még sem eleget!
- Én Ashley vagyok! Most már elmondod? - türelmetlenkedtem.
- Az igazi szerelmed bajban van...Dolipun völgyében fekszik ő félholtan... Megtudod menteni csak akarni kell... A sárkányfű sem árt ezt ne felejtsd el!
- Mi?
- Az időm véges így nem maradhatok....de amint tudok jönni fogok! - azzal le is tette a telefont.
- Szóval.. Gyűjtsük össze! Dolipun völgy, Sárkányfű,...sárkányfű! Dianak tuti van! - csillant fel a szemem. Átöltöztem és megragadtam a kardom. Rohantam a 17 - es szobához. Kopogtattam majd egy jó fél perc elteltével nyílt az ajtó amin beviharzottam.
- Dia...hh..h...hh! - lihegtem. - Se..ghí..thened...khell! - könyörögtem.
- Mit adjak? Majd utána elmondod csak ha ilyen sürgős ak..
- Sárkányfű! - vágtam a szavába.
- Uram isten! - kerekedett el a szeme.
- Mi az? - döbbentem meg.
- Majd később akár mire is kell...siess! - és a kezembe nyomott egy kis csomagot.
- Rendben.. Köszi! - Azzal futottam is a Dolipun völgybe....ahol Will(?) van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése